Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

az utolsó magyak trónkövetelő. 103 désével s összeköttetéseivel a magas politikai érdekek körére szorítkozott«. Különben Pálóczy is azon tisztek közé tartozott, a kik a kormányzó elleni állásfoglalást egészen a megbotránkoztató szélsőségbe vitték, s az ezredes egy olyan durva levélben szólította fel egy szolgálati ügy kedvező elintézésére, hogy a kormányzó az igazságos felháborodás hangján azzal utasítja vissza a gyanúsítást, mintha a vélt mellőzésben az ő keze volna benne, hogy idáig még csak a hírét sem hallotta, s kétszeresen fáj neki a nagy emlékű Pálóczy nevét egy ilyen minősíthetetlen levél aláírásában látni viszont.1 Kossuth szükségtelennek tartotta a köteles tiszteletet annyira megsértő tisztnek tudomására hozni, hogy igenis ő volt az, a ki Pálóczyt az igazságos előléptetésre ajánlotta, s semmi része nem volt abban, hogy mégis mellőztetett. Crouy herczegnek már nem volt alkalma ki is használni ama győzelmét, hogy az emigratiónál a vezetést sikerült a kormányzó kezéből kivennie. Ezen a szűk körön kivűl rohamosan fejlődtek hátrányára a körülmények. Nagy szerencsétlenség volt reá nézve, hogy Magyarországon mind erősebben előtérbe nyomult a nyugalom, a béke utáni vágy, s már Deák kezdte átvenni a közvélemény vezetését. Hiába jelentette már a herczegnek 1863-ban gróf Teleky Oszkár, hogy a Crouy-ügy állásának minden nevezetesebb mozzanatáról értesíti magyarországi és erdélyi rokonait, »a kik a legnagyobb részvétel vágynák a Herczeg iránt. A napokban kaptam atyámtól levelet — írja — melyben tudósít, hogy Erdélyben is általánosan az a vélemény, hogy ha változásnak kell történni, akkor minden értelmes ember, különösen a birtokos osztály szívesen csatlakozik a Herczeghez, kinek már történeti múltja is van, és ez által a kalandorok, avanturiék uralma meg leend buktatva, kik csak a proletariusok előtt bírnak rokonszenvvel, hogy a hazát veszedelembe döntsék«.2 Mindez csak akkor következnék be, ha változásnak »kellene« történni. Az Almássy-összeesküvés volt az egyetlen tanúbizonysága annak, hogy voltak még sokan, a kik szívesen fogadták volna ennek a »kellene«-nek a bekövetkezését. Hogy az 1865-ben oly szomorú véget ért összeesküvés és Ágoston herczeg között mennyi és milyen mérvű összeköttetés állott fönn, ma már annál kevésbbé állapítható meg, mert magának az összeesküvésnek a története sincs máig még kellően ismertetve. Kovács Ernő szabadságharczi őrnagytól hallomás útján arról értesültünk, hogy a mikor őt is belevonni igyekeztek az öszszeesküvésbe, sok szó esett közöttük beszélgetés közben a magyar 1 Kossuth válasza Pálóczyhoz másolatban. 2 A. Teleky levele Nyáryhoz Loiarnóból 1863 febr. 21.