Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

az utolsó magyak trónkövetelő. 95 mert az eredesnek kiváló katonai qualitásait még ellenfelei is elismerték, s aztán egy olyan forradalmi tisztnek a csatlakozását jelentette, a kinek tábornoki kinevezését csak Világos akasztotta meg. A levélben, a mely a hozzáküldött Nyilatkozatot kísérte, a herczeg és pártja egyenesen Erdély és a Székelység hősies classicus földjének érdekében — a melynek szülötte volt az ezredes — azért kérte Gaalt a nyílt színvallásra, mivel »a terv kiviteléhez csakis még egy fontos, egy országra nézve döntő befolyással biró férfi hibázik, s ez ön, Tábornok úr !« Egyben hivatkozik a felhívás arra, hogy ezt a politikai irányt »magasabb helyen jelölték ki«. Gaal már néhány nap múlva aláírva küldötte viszsza a Nyilatkozatot, s késznek jelenti magát az ügyet és a herczeget szolgálni, egyelőre csak szellemileg, de ha kell és vállalatait rövidesen sikerrel tudja lebonyolítani, anyagilag is, mert hogy fiasco ne legyen a dologból, főképen pénzre lesz majd szükség. Karját és kardját egyébként, tekintélyes haderő élén, bármikor harczra készen találja minden bekövetkezhető esemény. Egyben kijelenti, hogy most, miután »az emigratio nagy többsége egy zászló alatt egyesült, szükséges egy talpra esett Program, mely a haza minden ajkú népeinek igényeivel összevág« 1 A proclamatioszerű program nem jelent meg, de hogy az emigratio tagjainak túlnyomó része csakugyan nyiltan lekötötte magát a herczeg mellé,2

azt bizonyítja az a felhívás, a melyet Crouy az emigratio nevében és megbízásából intézett Klapkához, s a melyről már fentebb megemlékeztünk. Hogy a tiszteket egyöntetű eszmének megnyerni sikerült, az főképen Nyáry és Kápolnay érdeme volt, a kik rá tudták venni még Gaalt is arra, hogy Klapkának rendelje alá magát, holott tudvalevő dolog volt, hogy Türr fellebbvalóságát csak nem régiben igen mereven utasította vissza, s hogy neki idáig egy kitörendő új szabadságharczban fővezéri ambitiói voltak. A tábornokot, a ki éppen Londonban tartózkodott, méltán lepte meg a dolgok ilyetén való fejlődése. A titokban készült pucscsról nem volt előzetes tudomása, s higgadt megfontolás után nem adhatott más választ a felhívásra, mint visszzautasítót. Bármennyire óhajtotta is a herczeg törekvéseinek sikerét, nagyon koczkázatosnak tartotta ilyen formában egészen lekötni magát, melléje tudva azt, hogy ha a kísérlet kudarczczal vég-1 Gaal levele b. Nyáryhoz, ennek hagyatékában. 2 Sárréthy ezredes szintén szükségesnek tartja — talán Krivácsyhoz (?) — intézett levelében, hogy tekintve az emigratio fejeinek lemondását, a hónapok óta tartó nyomasztó helyzet és a fenyegető feloszlás veszedelmének elhárítása okából >>ő hercegségét Crouy-Chanel Árpádot« kérni fel, hogy vegye atyai oltalmába az emigránsokat.