Századok – 1911

Történeti irodalom - Éble Gábor: József nádor és Károly főherczeg Pesten. Ism. Pethő Sándor 726

726 I TÖRTÉNETI IRODALOM. 726 (birtokadományos vagy czímerleveles székelyek) tekintendők egyenrangúaknak.1 S ha mindehhez még hozzáfűzöm azt, hogy sokhelyt az abcrend ellen súlyos hibákra akadunk, a mi a keresést gyakran megnehezíti (211., 225. stb. 11.), akkor talán minden rosszat elmondtam szerző művéről. Ezek után az eredményt a következőkben összegezhetem. Szerző nem tett egyebet, mint a már nyomtatásban megjelent adatokat fölötte hiányosan, rosszul repertorizálta. Nagy híve a plagizálásnak, a melynek vádját egy másik compilatiója alkalmából már a fejére olvasták.2

S mind ebből az következik, hogy a kiadónak saját jól felfogott érdekében kötelessége lett volna illetékes körökben tájékozódást szerezni arról, vájjon szerző egyáltalában képes-e ily nagy munka megírásához ? Nézetünk szerint nem. S ennélfogva a kiadót a további kötetek kiadásától óva intjük. HORVÁTH SÁNDOR. ЁЫе Gábor, József nádor és Károly főherczeg Pesten 1803—1804-ben. Bpest 1911. A szerző kiadása. A Károlvi-család jeles történetírója asztalunkon fekvő legújabb művében a grófi levéltár adatai alapján egy érdekes epizódot ragadott ki a régi Pest, illetőleg a Károlyi residentiális palota múltjából. Ahogy e szépen kiállított és egykorú illustrátiókkal díszített könyv lapjait forgatjuk, megelevenedik előttünk a múlt század eleji szerény vidékies Pest-Buda képe : zajló Dunájával, rozoga hajóhídjával, hangos farsangjaival, mérsékelt jóllétben élő csöndes polgárságával. Egy reális történeti photographia abból a korszakból, a melynek irodalmi megelevenedését és lassú öntudatra kelését Jókai gyönyörű regényeiből tanultuk megismerni. A politikai életnek meg éppen nyoma se látszott e kétegv városon, noha mégis volt benne valami, a mi az idegeneket és a hazai urakat néha ide csábította. Budán lakott József nádor s udvarába ide lopózott egy fénysugár a Habsburgok bécsi központi udvartartásának ragyogásából. Az ország első dignitáriusa sokat tartott rá, hogy a testvérvárosok szürke egyhangúságába némi életet vigyen s maga köré gyűjtse az akkori magyar társadalom vezéregyéniségeit. Részt vett az itt tartózkodó főurak estélyein. Az 1803. év farsangján öt 1 Ld. Ferdinándy Gejza : Magyarország közjoga, Budapest, 1902. 222. és 224. 11. 2 Századok, 1907. évf. 558-561. 11.