Századok – 1911
Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - III. közl. 686
700 ZÁKONYI MIHÁLY. tatásakor a saját igazolásukra nyugtát kérjenek a vicarius generálistól.1 Hasonló megokolással, mint Albert, kire Zsigmond mellett hivatkozik is, erősítette meg ezt az adományt I. Ulászló 1440 jul. 30-án.2 Tartalom tekintetében az ő oklevele is megegyezik Albertével, azért feleslegesnek is tartom bővebben ismertetni. Ugyanezen a napon megerősítette Ulászló Albert királynak egy másik privilégiumát is a pálosok részére. Albert király ugyanis egy előttünk ismeretlen oklevelében megengedte a pálosoknak, hogy azt a sót, melyet a nagykáptalan megtartására adott nekik, saját házaikban, vagy azokon kivűl, magán- és nyilvános piaczokon, különösen Budán és Pesten árulhassák. Egyúttal újólag meghagyj a a sókamarák tisztviselőinek, hogy az említett 300 forint ára sót a pálosoknak adják ki és ne akadályozzák őket annak a sónak az értékesítésében.3 Ezzel azonban még nem érte be Ulászló. 1440. aug 3-án parancsot ad az összes, úgy a királyi, mint a magán vámszedőknek, hogy a pálosoktól az után a 300 forint ára só után, melyet ő a szent-lőrinczi kolostornak a nagykáptalan megtartására évenként adni rendelt, szállítás közben semminemű adót vagy vámot ne szedjenek.4 V. László ebben az ügyben 1454. deczember 18-án adja ki első oklevelét. Parancslevél ez is, mint a többi, melyeket eddig ismertettem. A király Hunyadi János beszterczei grófhoz, a királyi jövedelmek kezelőjéhez és a sókamarák tisztjeihez intézi. Megerősíti benne Zsigmond és Albert 300 forint értékű sóadományát és Albertnek kiváltságát a só szabad árusításáról.5 1456-ban, úgy látszik, a sókamarások nem akarták kiadni ezt a sót ; legalább erre mutat V. Lászlónak 1456 április 24-én kelt sürgető levele. Elmondja benne, hogy Zsigmond óta szokásban van ennek a sónak kiszolgáltatása. Sőt még Hunyadi János is megadta kormányzósága idején, »mint ő mondja«. Megparancsolja tehát szolnoki sókamarásainak, hogy erre a levélre adják ki ők is haladéktalanúl, ezt a levelet pedig a megtörtént átadás bizonyítására tartsák meg.6 Y. László harmadik oklevele 1457 aug. 26-ról való. De-Vagio Miklósnak, olasz sókamarásának (Nicolao de Wagio Italico 1 DL : 13158. Eggerer 204. Fejér C. D. XI. 297. 1. közöl egy másik oklevelet ugyanebben az ügyben Thallóczy Matkóhoz 1439 vagy 1438 január 9-ről. Helyes datum: 1439. 1. DL.: 13288. 2 DL : 13563. Eggerer 205. 3 DL : 13562. 4 DL : 13572. « DL : 14892. 6 DL : 15059.
