Századok – 1911

Tárcza - Téglás Gábor: Jung Gyula (1851–1910.) 70

TÁRCZA. 71 ismereteit népszerű alakban is értékesíté Leben und Sitten der Römer in der Kaiserzeit czímű s a Wissen der Gegenwart czímű prágai vállalat 13. és 17. számaként kiadott két kötetében. Majd Iwan Müller Handbuch der Mass. Alterthumswissenschaft-]ába,n Italia és a római provinciák földrajzát dolgozta fel. (Geographie von Italien und der römischen Provinzen Bd. III., Abt. 3. 101 1.). Eközben a gyermekkori reminiscentiák varázsa Dacia felkeresésére készteté ; 1890-ben a tartományt keresztűl-kasúl utazva, a szerencsés végzet gróf Kuun Gézához is elvezeté Maros-Németibe. Gróf Kuun Géza a prágai egyetemnek még több tanárával is szoros kapcsolatot tartott. Kevéssel elébb keresi« volt fel éppen a magyar származású Gindely Antal, a kinek Jung akkora tisztelője vala, hogy elhalálozását versben is megsiratta. Onnan járogatott be Erdélybe Keller Ottó, a classica pbilologia munkása, a ki a classikus világ természettudományi hagyományairól s a gemmák állatfaragványairól is értékes műveket írt. Jung talán éppen a Keller buzdítására toldotta meg dáciai expe ditióját, a marosnémeti látogatással. Itt aztán első alápvető mun kainak tévedéseiről is csakhamar megbizonyosodva, ebben az irányban félbeszakítá munkásságát. Annál tevékenyebb vala azonban Dacia felirattárának gazdagításában s a tartományi szervezet felderítésében. Látogatását 1892-ben még több tanulsággal ismételhette meg s ettőlfogva nemcsak Kuun Géza gróffal lépett sűrű levelezésbe, hanem a dévai múzeum munkásait, Téglás Gábort és Király Pált, valamint az Apulum romjait ásató dr. Cserny Bélát is készséggel ellátta tanácsával, útbaigazításaival s az Ungarische Revue hasábjain, valamint я Pester Lloydban megjelent dáciai közleményeket nagy örömmel közvetíté a nagy német tudományos központok felé. Buzgóságában addig haladt, hogy nyelvünket is tanulgatni kezdte s a Hunyadmegyei Tört. régész. Társulat Evkönyveiről, Ilunyad megye monographiája első kötetéről elismerő ismertetéseket közölgetett. De Jung maga is tevékeny részt vett Dacia újabb felirati adalékainak publicatiójában. A Siebenbürgische Inschriften, az Arch, epigr. Mitth. XIV. (1891). ; Bericht aus Siebenbürgen, u. ott XVII., Funde in Apulum (1896., u. ott, XIX.), Mitteilungen aus Apulum (Jahreshefte des oesterr. archaeol. Instituts, III. 1900 Beiblatt) hirdetik ebbeli buzgalmát s utolsó tudományos emlékét u. ott 1909-ben Inschrift aus Apulum (Jahresh. XII.) képezi. Igen figyelemreméltó dáciai közleménye : Zur Geschichte der Pässe Siebenbürgens (Mitteil, des Instituts für österr. Geschichtsforschung, Ergänzungsband IV. 1893), melvlvel tanító mesterénék és első irányítójának, Ficker Gyula innsbrucki tanárnak 40 évi jubilaeumára szentelt tanítványi emlékkötetét gazdagítá. Még számottevő dáciai adalék a Fasten der Provinz Dacien mit Beiträgen zur römischen Verwaltungsgeschichte (Innsbruck. 1894.