Századok – 1911

Történeti irodalom - Nistor; I. Janku: Die moldauischen Ansprüche auf Pokutien. Ism. Gagyi Jenő 640

640 történeti irodalom. hogy a szász ipar ezen időkben (1816—1830.) uralkodó volt az országban, de különösen Moldova- és Oláhországban ; valamint régi idők gyűlölete tör elő a történeti igazság kárára, oly be nem bizonyítható állítások följegyzésében, mint a 249. oldalon : »Ezen vészes pillanatban (1848. szept. 11.) Kossuth is arra gondolt, hogy külföldre menekül, azonban Batthyány megtagadta az útlevelet.« Különben a mily keményen bánik a szerző Kossuthtal, oly elnéző Bemmel szemben. Igen érdekes a negyedik fejezet végén a szász álláspont megvédésének kísérlete a forradalmi idők alatt és közvetlen utána, mely fejezetet következő szavakkal végzi : »A ki ezen híven vázolt felfogásból kísérli meg a szá4zok magatartását megérteni, legalább félreérteni nem fogja őket, kik szent kötelességük teljesítésében, népök jövőjét biztosítandők, nem vették észre, hogy Ausztriában magában az akkor vezető szerepet játszó németeknél az erkölcsi erő kisebb volt, mint a hogy itten képzelték, hogy avval nem számoltak, hogy a kormány, mely többször is esküdözött, hogy az októberi diploma és a februári pátens alapjaitól el nem távozik, azokat egy szép napon értéktelen papírnak nyilvánítsa, és hogy a szász körök a vezető magyar politikusok okosságát és szívósságát lebecsülték.« A megbánás gyakran késik, mondja a közmondás, őszintén kívánjuk mindannyian, hogy e mű olvasóit főkép arra tanítsa, a mi mindnyájunk számára üdvös és szükséges : áldásos egyetértésre és kölcsönös megbecsülésre. A villamosság és repülőgép korszakában, melyben távolság már alig létezik, a faji kiválóságok jobban és jobban eltűnnek, a származás kérdése mind illusoriusabbá válik és csak egy eszme fog maradni és folyvást tündöklőbb lenni, az együttlakók tűzhelye : a haza. MÜLLER A. Nislor J. Janku: Die moldauischen Ansprüche auf Pokutien. (Archiv für österreichische Geschichte. 100-ik kötet. Wien, 1910. 182 lap + 1 térkép.) A nemzeti hiúság, hitté vált legendák lassanként kiszorulnak az újabb történeti kutatás elől ; ezt látjuk az újabb oláh történetírás terén is. Míg külföldi szakemberek czáfolgatták a Major, Sinkai. Xenopol, Codrescu, Hasdeu, Jonnescu-Gion stb. történeti mezbe bujtatott meséit, az egész oláh történetírói gárda egy emberként állt ki a nemzeti ügygyé vált legendakör védelmére, ma már saját táborukban akadnak kételkedők, kik külföldi egyetemeken végzett komoly tanulmányok után megkoczkáztatják,