Századok – 1911

Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607

626 petrovay györgy. a máramarosi oláhok. jus regiummal, de a mikor iktatták magokat, az Ilhócziak contradicáltanak, utóbb 1572 november 27-én Kirván tőnek ilyen compositiót : A pör közöttök leszálljon. Az Ilhócziak 100 forintot adjanak. Mikép ennek előtte az Ilhócziak elei a kirvai háztól függőitek, ezentúl is függjenek és ha valamikor vármegye hada lészen, akkor tartozzanak három lóval Kornis Gáspár és az ő maradékival ő utánna hadba menni, ha pedig a vármegye elmégyen és a kirvai háznak és jószágnak örökös ura megmarad, az ilhócziak is ne tartozzanak elmenni. Ezt is hozzá vetvén, hogy Ilhóczról a nerezniczei nyomás részben szabad legyen marhájoknak rámenni.1 Sőt a XVII. századból is idézünk egy, a kenézekre vonatkozó esetet. Lipcsey Gergely úr perben állott Tyuszka falu miatt Tyuszkai Pap Máté, Koszta és Ferencz testvérekkel, ezek egy alkalommal rá lesvén Lipcsey Gergelyre, megölő szándékkal hozzá lövöldöztek, a golyók szerencsére czélt tévesztettek, Pap Mátét és Kosztát elfogták és kivégezték, Ferencznek azonban sikerült idegen országba menekülni, a hol addig bujdosott, a míg Lipcsey Gergelynek 1650-ben történt elhalálozását meg nem hallotta; akkor 1652-ben oly gondolkozással jött haza, hogy talán kegyelmet nyerhet az özvegy úrnő előtt, reményében nem is csalódott, mert »megtalálván ő kegyelmét emberséges emberek által,2 sok törekedésére indíttatott ő kegyelme kegyelemre hozzá, s mind fejének engedett kegyelmet, mind része szerint való örökségét eresztette kezéhez a következő feltételek alatt : 1-ör. Most mindjárt ad feje váltságába 40 magyar forintot. 2-or. Mindennemű nemesi szabadságát, melyet gonosz cselekedetével de jure elvesztett mind magára, maradékaira és atyjafiaira nézve leteszi, kasszálja és annihilálja in aevum és azzal soha sem maga, sem maradéki, sem atyjafiai élni nem akarnak semmi úton-módon, hanem örök parasztságban akarnak élni és függeni Szuhay Anna asszonytól (Lipcsey Gergely özvegyétől), maradékitól és legatáriusitól, vem erőltetve ő kegyelme jobbágyi szolgálatra, sem őtet sem maradékit, hanem mint kenézt szabadságban tartja öt és maradékit. 3-or. Esztendőnként ad ő kegyelmének 6 forintot, egy szép nyestet, négy császármadarat, egy szép karulyt és esztendőnként juhaiból igaz tizedet. . . stbbi.«3 Ezekből világos, hogy a kenézek nem voltak országos nemesek. Időjártával elmaradt a Huszt várában való katonáskodás kötelezettsége, de nyájaikból továbbra is tartoztak tizedet adni, a mitől a kenézjogú birtokosok csak 1848-ban szabadultak meg. PF.TROVAY GYÖRGY. 1 Báthory Zsigmond fejedelem 1591 jun. 2fi-án kelt átiratából. 2 Az idézőjelek közé tett mondatok az eredeti kötelezvényből vétettek. 3 Turul XII. 112. lap.