Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569
TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 581 A háborúskodások azonban rákényszerítik Pétert, hogy a király hatásköréből nem elég helyesen kivont koronajavakat részben visszavegye. A dolgok minden további bonyolítása nélkül megérthető az is, hogy a királynét gondnokság alá helyezte, ö ugyanis igényt tartott a királyné kezén maradt többi birtokra is, a melyek, mint koronabirtokok, jogos örökségképpen a királyt illették meg. Ha az agg királyné azokat bármily nemes czélra is eladományozza, avagy elfecsérli, azzal a királyi jövedelmi forrásokat apasztja meg. Már pedig Péternek szüksége volt az ő nagyszabású vállalataihoz Szt. István minden jövedelmére. A mint említettük, szüksége volt erre Abának is. Ebből a dologból mást, különösen az özvegy királyné személyével kapcsolatban álló politikai vonatkozásokat semmiképpen sem lehet levonni. Mert ha Péternek a királynéval ilyen értelemben támadt volna baja, akkor bizonyára nem hagyja meg annyi vagyon élvezetében, hogy azt a királyné adományozási szenvedélyével szemben továbbra is őriznie kelljen. Ily módon nőtt nagygyá a Péter által Kellő figyelemre nem méltatott s kétségtelenül alulról kiinduló forradalom. Hogy a forradalom lángra lobbanása hol s milyen helyzetben találta Pétert, az!"- csak abból sejthetjük, hogy az első áldozatok a királynak a kormányzattal megbízott főemberei voltak. Péter tehát valahol я nyugati határok mentén, a hadakozás színhelyén tartózkodhatott. Bosszúval eltelve, valóságos Coriolanusként innen mehetett át az ellenséghez, a némethez.1 És III. Henrik — olvassuk a feljegyzésekben — »Petrum excepit cum omni gratia, condolens eius miseriae et suae propter Deum oblitus iniuriae«.2 Ez természetesen csak afféle krónikás hangulat, a mely azonban átragadt komoly történetírókra is. »Jól esett neki (már t. i. III. Henriknek) az a gondolat, hogy régi ellensége Péter iránt most nagylelkűséget gyakorolhat« — írja Marczali Henrik.3 »Szíve megesett az emberen — mondja Pauler is4 — ki egy István hajlandóságát meg tudta nyerni«. curaverunt quendam Abbonem, qui erat unus ex ipsis de magnis principibus.« (Chronica Alb. monachi Trium Fontium. Ad ann. 1041. 31. G. SS. XXIII. 786.) Xem mutatható ki, hogy hírét honnan vette. 1 Péter menekülésére vonatkozólag v. ö. Herim. Aug. Ad ann. 1041. ; Annales Altah. M. Ad ann. 1041. ; Annales Wirziburg. Ad ann. 1042. ; Annales Sangall. M. Ad ann. 1041. 2 Annales Altah. M. Ad ann. 1041. — Annales Sangall. M. Ad ann. 1041. : »Cuius in fortunium rex piissimus (se. Heinricus). . . miserans, sortem humanae fragilitatis flevit, ipsi autem paternam solatium rebus et verbis exhibuit.« 3 I. m. II. 15. 4 I. m. I. 104.
