Századok – 1911

Történeti irodalom - Hafemann; Max: Das Stapelrecht. Ism. Flórián Károly 56

58 TÖRTÉNETI IRODALOM. 58 vásárok. Innét kapta a vásárokon szokásos árúfelhalmozás ezt a nevet. Még ma is mondjuk : »aufstapeln«. Az árúfelhalmozás nevét átvette azután az a jog, mely szerint idegen kereskedőket kötelezni lehetett arra, hogy árúikat eladás végett felhalmozzák. A franczia »étape«, »estappe«, »estaple«, »staple« mindenesetre a német stapelből származik és nem fordítva. A latin »stabulum« (istálló) pedig kapcsolatba a stapel-lel alig hozhazó. A szokásos latin kifejezések : stapula, depositio mercium, exoneratio, expositio. A »jus emporii« a forrásokban nem szerepel, hanem csak a későbbi jogi irodalomban. Még Mynsinger is jus emporii alatt az idegen kereskedőknek azt a jogát érti, hogy valamely városban raktárt tarthatnak. Ki adományozta az árúmegállító jogot ? Szerző négy kor -szakot különböztet meg : 1. Az árúmegállító jog keletkezésének kora kb. 1250-ig ; 2. 1250—1500-ig ; 3. 1500—1636-ig ; 4. 1636-tól a régi német birodalom feloszlásáig. Az első korszakban az árúmegállító jog részint régebbi császári és fejedelmi privilégiumoknak szokásjogszerű kiterjesztéséből keletkezik, részint pedig fejedelmi (landesherrliche) adományozáson alapszik. A második korszakban a szabály a fejedelmi adományozás. Kivételképen szokásjog útján is keletkezik még árúmegállító jog, így Hamburgban, Brémában, Magdeburgban. Császári adományozások ebben a korszakban ismeretlenek. Legfeljebb császári megerősítésekkel találkozunk. Ausztriában azonban a császár adományoz, mert itt a császár egyúttal fejedelem. A harmadik korszakban már ritka az új adományozás. De a hol előfordul, ott a császártól ered, például Leipzigban 1507-ben. Ez a császári jog a régi jogászok nyelvén : »jus Caesareum reservatum illimitatum«. Mint furcsaságot, kiemelhetjük, hogy Leipzig még pápai megerősítést is szerzett. A negyedik korszakban csak a választófejedelmek beleegyezésével szabad a császárnak új árúmegállító jogokat adományoznia és régieket megerősítenie. Tehát »jus Caesareum reservatum limitatum«. Egyébként új adományozás 1636. óta nem történt. Az adományozás a városnak, mint testületnek szólott : »Consulibus nec non universitati burgensium et ipsi civitati nostre.« Az árúmegállító jog keletkezésének az ideje a XIII. század eleje. A XII. században vagy még előbb nem voltak árúmegállítási jogok. Szerző czáfolja azoknak nézetét, kik már az ó-korban, vagy a Karoling-korszakban avagy a X. században, vagy pedig, mint Stieda, a XI. és XII. században árúmegállító jogokat látnak. A legrégibb árúmegállító jog, melyről okiratunk van, Wien városáé. Wien 1221-ben uj Stadtrechtet nyer, melynek