Századok – 1911

Tárcza - Vegyes közlések - 560

562 TÁRCZA. gikus, civilisatióra éhes hódítói Pannóniának. A kis baráti közlemény, a melynek bevezetése színesen vonzó, néhol talán túlságosan tömör. Szinte vágyunk valamit abból is hallani, a mit a czikkíró brit polgár, közöttünk élvén, e sok combinatióból igazságként kiérez. Kár, hogy ezzel adósunk maradt, mert e gondos kis munkából kéthárom oldallal többet is szívesen olvastunk volna át.« Szeretettel foglalkozván szülőhazánk történetével és jól ismervén a rá vonatkozó angol nyelvű irodalmat, szinte elszégyenlettem magamat, hogy Townley-Fullam kapitány, egy hazánkban letelepedett ánglius, a magyarok eredetével foglalkozó olyan szerzőket (Pope és Emperor) is ismer, a kiknek én még a hírét sem hallottam. Tudtam, hogy ez a Pope nem lehet azonos Pope Sándor hírneves angol költővel, mert az magyar történelemmel nem foglalkozott. Megvettem tehát a Westminster Review illető számát és elolvastam a Magyar Origins czímű értekezést ; de nem találtam benne semmi hivatkozást Pope és Emperor nevű szerzőkre. Ellenben mindjárt a »színesen vonzó bevezetésben«, a második oldal elején, a következő mondatra akadtam : »Save for the accident of environment, an accident which, ab origine, could never have applied apart from the pre-occupation of Pope and Emperor, he (the Magyar) is oriental, by instinct, by origin, by temperament. Kissé szabad fordításban ez annyit teszen, hogy, eltekintve (mai) környezetüktől, a magyarok ösztönre, eredetre és temperamentumra nézve keletiek ; és hogy ezen környezetbe, Townley-Fullam nézete szerint, csak azon véletlen folytán kerülhettek, hogy a pápa (Pope) és a római császár (Emperor) mással volt elfoglalva. A ki a fönn idézett mondatot úgy képes értelmezni, hogy Pope és Emperor két írónak a neve, a kik az ősmagyarok történetével foglalkoztak, annak az angol tudománya nem elegendő arra, hogy angol értekezéseket ismertessen, sőt a magyar történelemből való tudománya is joggal kétségbe vonható. Az ismertető egyéb megjegyzései sem nagyon találóak. Teszem föl, az értekezés távolról sem öleli föl az egész anyagot. Oly fontos forrásokról, mint a byzantiumi szerzők, Townley-Fullam kapitány egy szóval sem emlékezik meg. Ellenben vitatkozik Knatchbull-Hugessennel, a ki pedig nem kutató e téren és a ki a magyar nemzet politikai evolutiójáról írt mesteri munkájában a magyar faj és nyelv eredetének kérdésével, mint jelenleg megoldhatatlannal, csak igen mellékesen foglalkozik. Ezt nem azért említem, mintha Townley-Fullam érdemes és érdekes munkáját kicsinyleni akarnám, hanem mert rá akarok mutatni arra a felületességre, a melylyel a napilapokban megjelenő irodalmi ismertetések legnagyobb része készül. Amerieanus.