Századok – 1911

Történeti irodalom - Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. Ism. Gombos Albin 538

TÖRTÉNETI IRODALOM. 539 II. Rákóczi Ferenez életrajzának megírásával. S Márki Sándor immáron meg is oldotta a nagy feladatot. Három hatalmas kötetre terjed a mű, a melyet az utolsó kurueznak, a legméltóbb­nak, Thaly Kálmánnak ajánlott. A tartalmára nézve nagybecsű, a feldolgozás módjára nézve magyaros, könnyed stílusú, meleg hangú s mégis minden részecskéjében kritikai éllel megírt mun kájával elnyerte ő is a magyar historikust érhető legnagyobb kitüntetést : nevét odafűzzük a dicsőséges fejedelemnek s hűséges íródiákjának, Thaly Kálmánnak emlékéhez. És most (a mennyi ben ilyen szúk határok között lehetséges) térjünk át a nagy terjedelmű munka ismertetésére. Mintegy bevezetésül röviden ismerteti a Rákóczi-nemzet­séget, a belőle való négy fejedelmet s a hozzájuk méltó négy fejedelemasszonyt. Helyes érzékkel nem merül el a részletekben, hanem csak a Rákócziakat oly annyira jellemző szabadság­szeretet, erős nemzeti érzés kidomborítására törekszik, — mint szállott ez át örökségképen apáról fiúra, unokára, a legfénye­sebben tündökölvén II. Rákóczi Ferenczben. így vezet át bennün­ket a XVII. századból a XVIII-ikba. Már előre minden oldalról gondosan megvilágítja a fejedelem jellemének alapvonásait s a tradition nyugvó azon mélységes hitét, hogy a természet rendje szerint cselekszik, a mikor nemzetét fegyverre szólítja az Isten előtt is kedves szabadsága megvédelmezésére. Ad arma ! — cum deo pro patria et libertate ! A fejedelem egész lelkülete benn­foglaltatik ezen néhány szóban s az a dicsőséges küzdelem is, a melyet az ő tiszta meggyőződése szerint a szabadság akart s a törvény parancsolt rá. Ez az előrebocsátás az írónak a nagy munka után leszűrődött ítélete s a végén az olvasó is azt fogja tapasztalni, hogy hasonló egyéni Ítéletre jut. Azért kíván­tam ezt különösebben is kiemelni, a mennyiben a feldolgozásnak ezen módjához sikerrel csakis ilyen esetben fordulhat a történetíró, a mikor is előre sok tárgyi ismeretet tételezhet fel olvasóiról. Rákóczi Ferenez ifjúságát már jól ismerjük Thaly Kálmán­nak a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő leírásából. Márki Sándor az egész munka arányához mérten tárgyalja ezen idő­szakot, a fölösleges és terjengős adalékok elhagyásával annyi gondot fordítván a jellemző vonások kidomborítására, hogy a nagy munkának talán egyetlenegy része sem mutatkozik ennél kerekdedebbnek. És ez nagyon fontos körülmény, a mennyi­ben az ő sajátos természetének teljes megértésére csak nevelte­tésének megismerésén át juthatunk el. Először a nagyanya s az édes anya tűznek össze a gyermek neveltetése fölött. Mostoha­atyja a gyengéd asszonyi kezek közül kiviszi a tábori életbe s Munkács ostroma alatt már úgy viselkedik, mint a ki nem hiába

Next

/
Oldalképek
Tartalom