Századok – 1911
Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - I. közl. 513
A BUDA MELLETTI SZENT-LŐR1NCZ I'ÁLOS KOLOSTOR TÖRTÉNETE. 5 1 9 Lengyelországba a XIV. század végén jutott el a pálos-rend ; itt meg is maradt napjainkig. Opuliai László, Nagy Lajos király rokona vitte be őket Lengyelország területére 1384-ben. Erről a betelepedésről Eggerer a következő legendát mondja el. A Boldogságos Szűz Szent Lukácstól festett képét, mely sok viszontagság után Oroszországba került, ebben az időben Belez várában őrizték. László féltette a kegyképet a tatároktól, azért biztosabb helyre, Opuliá-ba akarta vinni. Ütközben megszállt Czenstocliowa helyén, hol csoda történt. Reggel ugyanis, mikor kocsira akarták tenni a képet, hogy tovább vigyék, az nem mozdult helyéből. E dologból és éjjeli látomásából megértette László azt, hogy a képet itt kell hagynia. Építtetett hát e helyre egy templomot és kolostort, melyben a Boldogságos Szűz különös tisztelőit, a pálosokat telepítette le. Ez az eredete a pálosok lengyelországi anyakolostorának, a »fénylő hegyi« kolostornak. (Mon. Beatae Mariae Virginis de Claro Monte.) Ez volt Lengyelországban az első és legnagyobb pálos-kolostor, mely meg is maradt a lengyelországi pálos-kolostorok fejének a mai napig. Az említett három országon kívül még csak Portugalliában voltak a pálosoknak kolostoraik. Itt is az volt az eset, a mi Németországban, t. i. már megalakult remete-kolostorok kérték felvételüket a pálos-rend keretébe. Hogy mikor alapították e kolostorokat, nem tudjuk. Az biztos, hogy — mint Európa egyéb országaiban — Portugalliában és Spanyolországban is ősi időktől fogva éltek remeték, kik idők multával kolostorokba tömörültek és 1493-ban Benedek generalatusa alatt1 a pálosok nagykáptalanának beleegyezésével beléptek Szent Pál első remete rendjébe. A két rend egyesülését VI. Sándor pápa hagyta jóvá. A magyarországi pálosokkal követek útján érintkeztek. Kezdetben minden negyedik évben küldték el követeiket a nagykáptalanra, hogy a generálisnak engedelmességet fogadjanak. De, miként Gyöngyösiből kitűnik,2 már 1505-ben, az út hosszú és nehéz voltát hozván fel okul, igyekeztek a megjelenési kötelezettséget hosszabb időközökre tolni ki. Ügy látszik, ez sikerült is nekik, mert Eggerer úgy emlékezik meg róluk, hogy csak minden nyolezadik évben jelentek meg (altero semper bissextili).3 De a török betelepedésével járó pusztulás és zavar még ezt is lehetetlenné tette nekik. Ezért már 1577-ben elhatározták a portugall és spanyol pálosok, hogy a hosszú, költséges és a folytonos 1 Gyöngyösi LXX. Benger : Series Patrum Generalium 4. 2 Gyöngyösi: Declarationes eonstitutionum Rubriea II. Jegyzet. 3 Eggerer 263.
