Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497
TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 573 Semmi esetre sem vall alapos utánnézésre, bogy az idegen írók arra fektetnek nagy súlyt, a mit a mi krónikáink teljesen mellőznek s az altaichi évkönyveken kívül más nyugati feljegyző sem említi. Es most térjünk át a ránk maradt adatok mérlegelésére, megvizsgálván először is a németeknek és másféle idegeneknek krónikáink által kiszínezett zsarnoki uralmát, a visszahatásképpen támadt szörnyűséges német gyűlöletet, kapcsolatban Péter kicsapongó, féktelen természetével. Ha egyáltalán valamelyes német zsarnokoskodásról szó lehetne ebben az időben, úgy annak nem Péter volt az oka, hanem Szt. István. Atyja példájára nagyobb számban ő fogadott be idegeneket s ő ajándékozta meg azokat javakkal és tisztségekkel. Az 1030-ki háborúskodás azonban fényes tanúbizonyságot tesz arról, hogy a beköltözöttek hamarosan azonosították magukat a nemzet érdekeivel. Ezekre vonatkozólag mondja Marczali Henrik is, hogy őket éppen úgy sérthette Péter súlyos katona-uralma, mint a magyar urakat és népet.1 Ha tehát Péter nem örökségképpen vette át a németek zsarnokoskodását, akkor nem marad hátra más feltevés, minthogy ő maga idézte azt elő. Ezt azonban semmivel sem lehet bizonyítani. Még a valószínűség látszatának felkeltésére sincs egyetlenegy adatunk sem. A külföldi kútfők, ha nem is ellenségesen, de hidegen írnak Péterről. Sőt az egykorú »Annales Sangallenses Maiores« a »praevaricator« jelzővel ajándékozzák meg,2 noha azt is elismerik, hogy »a quodem comité suo turpiter proprio regno expulsus«.3 Már pedig a németek dédelgetése okvetlenül erénynek tűnt volna fel a németek szemében. Másrészt ideje sem lehetett Péternek arra, hogy a Szt. István hosszú uralkodása alatt megállapodott udvari és kormányzati viszonyokat gyökeresen megváltoztathassa. Hiszen a mozgalom trónraléptét követőleg alig egy esztendő múltán már megindul ellene, magát Pétert pedig elűzetését megelőzőleg egészen lefoglalják éppen a németekkel és a velenczeiekkel való háborús állapotok. Annak sincs semmi alapja sem, hogy Péter első elűzetése az idegenek lemészárlásával járt volna együtt. A mi krónikáink ugyanis egyszerűen ide utalványozzák át a külföldi évkönyveknek az. 1046-ik évhez fűzött megjegyzéseit,4 a mikor is az ősi vallást 1 I. m. II. 12. 2 Ad ann. 1043. (M. G. SS. I. 84.) 3 ü. o. ad ann. 1041. 4 Herim. Aug. Ad ann. 1046. (M. G. SS. V. 125.) : »... multis advenarum, qui pro eo pugnaverant, oceisis. . .« V. ö. m. Annales Allah. Mai. Ad ann. 1046.
