Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497
506 Dit. GOMBOS F. ALBIN. II. Konrád hódító hadjáratát a bajorok támadásával készítette elő. A bajorok ugyanis minden igaz ok nélkül 1029-ben pusztítani kezdettek a Lajta mentén. A császár udvari papja egyenesen őket okolja a háború felidézésével.1 De a külső látszat után induló avagy a megtörtént kudarcz után császári urát szándékosan mentegető Vipo nagyot tévedett ebben. A bajorok nem a maguk jószántából kezdették meg az ellenségeskedést, hanem Konrád akaratából. Bizonyítja ezt a császár fiának, Henrik herczegnek, a bajor támadás vezetőjének állásfoglalása is : atyja kudarcza után a kelleténél is jobban siet a szerinte is igaztalanul megsértett magyarokat kibékíteni.2 Erre vonatkozólag még olyan hírünk is van, hogy a herczeg személyesen sietett Magyarországba,3 a mi — ha nem egészen úgy történt is — nagyon jellemzi a német évkönyvírók felfogását. A magyarokat azonban nem érte sem váratlanul, sem készületlenül a németek támadása. Az addig visszafojtott harag, keserűség vehemensül egyszerre utat tört magának s nemcsak visszaverték a bajorokat, hanem hatalmasul pusztítani kezdték a Lajtán túli részeket is.4 A császár most már valóban nyomatékosabban rámutathatott a »casus belli<<-re a birodalom nehezebben mozgatható elemei előtt is. És a kívánt hatás nem is maradt el. A bajorok támadását követőleg a magyarok megtorló pusztításai a keleti határgrófságban olyan megrettenést keltettek, a mely a császárnak fölötte megkönnyítette a nehézkes birodalmi hadaknak a szokottnál is tetemesebb összegyűjtését.5 Nagy erővel állottak Konrád oldalára a csehek is.6 Hogy II. Konrádnak mindenképpen háború kellett, azt világosan mutatja a háború eredménye is. Nevezetesen, a magyarokat a németek csúfos kudarcza után is kevéssel ki lehetett 1 Viponis Vita Chuonradi imp. с. 26. : »Culpa tamen Baioariorum . ..« Megjegyzendő, hogy itt a bajorok alatt a határgrófságbeliek is értendők, a mennyiben a határgrófság ekkor még a bajor herczeg fenhatósága alá tartozott. 2 U. о. c. 26. (Heinricus) »iuste et sapienter ágens, qui regem (sc. Stephanum) iniuste iniuriatum . . .« 3 Annales Altahenses Maiores. Ad ann. 1033. (M. G. SS. XX. 791.) 4 Viponis Vita Chuonradi imp. с. 26. : »... Stephanus rex Ungariae multas incursiones et praedas in regno Noricorum, id est Baioariorum, facérét. . .« 5 Legenda S. Stephani regis maior. c. 15. (Endlicher, Monumenta Arpadiana. 153.): »totius Teutoniae manus coadunata« ; Viponis Vita Chuonradi imp. с. 26. : »Cum grandi exercitu«. 6 Cosmas (Chronica Boemorum. L. I. с. 41. M. G. SS. IX. 64.) oktalan túlzással beszéli, hogy »hoc anno (1030) dux Bracizlaus magna caede prostravit Ungaros et terram eorum usque ad urbem Strigoniam devastavit«.
