Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497

TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 501 jegyeznünk. A »Wachowa« nevezetű vidék a Duna balpartján volt, a hol a magyarok sohasem szállottak meg. A Duna jobbpartjára levonható következtetést pedig azzal a vigyázattal kell fogadnunk, a mely méltán megilleti Piligrim birtokgyüjtő politikáját. Ez a ténykedése is alighanem élelmes praeoccupatio. Nem ő találta ki s a rohamosan növekvő határgrófságban mások is alkalmazzák. Mutatja ezt az is, hogy a mikor csak nagyjában is biztosított területté válik az új foglalás, egyszerre megcsappan a császári adományozás. Szóval a nyugadalmas birtoklási idők elkövetkezésekor már nincs gazdátlan terület, mert az élelmesek jó előre mindent praeoccupáltak. II. Ottónak egy 976-ban kelt leveléből nyilvánvalóan kitetszik, hogy Liutpold őrgróf birtokainak súlypontja még messze beesik a bajor herczegségbe.1 És a császárnak 977-ben az Enns balpartján is »in comitatu liutpoldi« még mindig van »quoddam nostrae potestatis praedium«-a, a melyet az egyházaknak eladományozhat, hogy azok aztán betelepítsék.2 De a viszonyokból vont ezen általános következtetések mellett egyéb bizonyítékaink is vannak arra, hogy a jelzett időben a Treisamatól nyugatabbra kell keresnünk a határt. így II. Ottó császár még csak ezután, 979 október 14-én adományozza a két Erlafía összefolyásánál fekvő területet Wolfgang regensburgi püspöknek, kifejezetten azért, hogy várat építsen oda a telepesek védelmére s a magyarok fékentartására.3 Az oklevélben nem háborúról, nem hadakozásról van szó, a minthogy nem is lehet, hiszen hivatalosan nagy békesség volt a két ország között, csupán csak a magyarok »infestatio«-járói. Azaz a nyughatatlan vérű, még mindig nomadizáló szomszédok olykor meg-meglátogatták az Erlaffán túli telepeseket. S hol van még »euiusdam antecessoris nostri Ihudouuici scilicet regis quondam aecclesiae suae factam cum nostra praecepto renovaremus et confirmaremus hoc est In loco qui dicitur vuachoua in ripa danubii In comitatu burchardi marchionis vineas quasdam et montem a lapide usque ad summum montis in longum et latum qui inter iacet altahensis aecclesiae ex occidentali plaga territorio ex orientali autem frigisigensis aecclesiae .. .« 1 Monumenta Boica. XI. 439. (XIII.) 2 Mon. Boica. XXVIII/I. 223-224. (CL.) 3 Mon. Boica. XXVIII/I. 227-228. (CLIII.) : »innotuit auctoritati nostrae in terra quondam avarorum iuxta fluviolum qui Erlaffa dicitur locum quendam esse qui steininaehiricha nominatur quem per multa annorum curricula desertum ipse de bauuaria missis colonis incoli fecit. Qui ut tutiores ibi ab infestatione ungrorum manere possent petiit nostram serenitatem locum quendam inter maiorem et minorem Erlaffam situm ubi ipsi conueniunt castellum ad construendum qui vocatur Zuisila. . .« V. ö. m. Othloni Vita Sancti Wolfkangi ep. cc. 30. 32. (M. G. SS. IV. 538. 539.)