Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Thaly Kálmán emlékezete 481

THALY KÁLMÁIÍ EMLÉKEZETE. 485 érzése : az a bűvös Rákóczi-szeretet, mely nem engedte követnünk a fejedelem parancsát, hogy akárki írja is meg tetteinek történetét, ne magasztalja őt. Thaly Kálmán először dalokban írta meg Rákóczi nagy tetteinek a történetét, a mire elsősorban a kuruc énekek megismerése és Arany János, báró Eötvös József buzdítása lelkesítette. Már huszonhároméves korában elmondhatta, hogy »Kurucz lantosnak neveznek engem, Mivel Rákóczit, Bercsényit zengem. Zengem őket, a dicsőket, éltem fogytáig, — Nagy nevüktől gyász-egünk tán derűsre válik !« Később, a történetírás komoly munkájában is ugyanez a remény vezette, a mely szárnyakat adott a fiatal költőnek, a kinek pedig akkor sem volt oka pironkodni a miatt, hogy föl tudott emelkedni, mikor mások lenn maradtak. Hiszen, mint mestere, Szalay László, a magyar nemzet történetének megírója, reményét elsősorban ő is az ifjabb nemzedék hazafiúi lelkesedésébe vetette, a mely a hatvanas évek elején nőttön-nőtt s mindenki remélte már mindnyájunk szeretete és féltése dicső tárgyának, a hazának újabb felvirágzását. Rotteck tanítványa volt Szalay, Szalayé Thaly, a kik még meg voltak győződve, hogy a historikusnak nemcsak írói és tudományos, hanem politikai föladatai is vannak ; és helyben hagyták Rákóczinak azt a felfogását, hogy a szabadságharcz elbeszélésével kell lelkesíteni az ifjúságot. Thaly a szabadságharcznak nemcsak elbeszélésére, hanem végigküzdésére is készen állott. A cs. kir. ügyészség már 1859-ben fölségsértési pörbe fogta egy verse miatt ; 1860-ban Erdélyben bujdosott a rendőrség elől s 1861-ben, most éppen ötven éve, a visszaállított helytartótanács elkoboztatta a »Szabadság Hajnala« czímen összegyűjtött verseit. Hiszen a fiatal költő harczra, forradalomra, arra buzdította nemzetét, hogy ne feledkezzék meg a debreczeni függetlenségi nyilatkozatról. Piros hajnal hasadását, Türrt és Garibaldit várta : azokat a nagy napokat, mikor megdobban a föld keble a távoli dörgéstől, az ágyúszótól. Most ötvenesztendeje, a márcziusi napokban fecskéink : az emigránsok után sóhajtozott. Térjenek vissza, kik napunk lehunytakor kel-