Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Thaly Kálmán emlékezete 481

THALY KÁLMÁN EMLÉKEZETE. 483 ezrek énekelnek. S pár év múlva valóban ezrek énekelték Klapka indulóját, melyet Thaly írt a komáromi hősről. Az első bánatot akkor (1850 deczember 28-án) érezte, mikor édes atyja meghalt. Diákkorában Pozsonyból, majd Pápáról hazatérve, hányszor búsongott a csépi temető hideg márványszobra mellett ! De ott fogadta meg, hogy »Szobor leszek, szirterős szobor S ha zúg a sors romboló viharja, Meg nem ingat, nem hogy elsodor ! Ember leszek bajban, szenvedésben, Szerelemmel csüggök a hazán S büszkén nézhetsz a mennyből fiadra, Édes apám, édes jó apám !« Büszkébben mikor nézhetett le, mint ötvenhat esztendő múlva, mikor fia diadallal hozta haza Rákóczit, őseinek dicsőséges vezérlő fejedelmét ? ! S mikor lehetett büszkébb édes anyja, mint a mikor fia, egy év óta pesti református theológus, 1857-ben meglepte első versfüzetével, a melynek az volt a czíme, hogy >>Ne bántsd a magyart !<< Zrínyi jeHgéje a Bach-korszakban ! Költői elbeszélések, népregék, balladák, románczok gyűjteménye az egész : a tizennyolczéves Thály költői erének, történelmi és hazafias érzésének első irodalmi bizonysága. Olvasása közben valóban úgy érezzük, hogy »Egy nagy meséskönyv a hajdan, Melyet olvasni nem tudunk. Régen meghaltak, a kik írták S megfejthetetlen általunk.« Megfejtését mostantól fogva kereste igazán. Szobája faláról a buzogányos ősök képei buzdították, hogy foglalkozzék velők, idézze föl ódon sírjaikból a történet méla árnyait, forgassa hazája fényes krónikájának lapjait. Ennél is többet tett. Legjobb barátjával, Molnár Aladárral együtt, tanuló éveiben bejárta a hazát, fölkereste legszentebb történelmi emlékeit s a mit könyvekből olvasott és tanult, szemlélet és tapasztalat segítségével tökéletesítette. Megismerte Muránv vadregényes táját, az ősz Tátrát, Tokaj bérczét, a Hegyalját, a hallgató szép alföldet, a fergeteg dühével enyelgő ecsedi lápot. 31*