Századok – 1911

Értekezések - LEFFLER BÉLA: Magyar vonatkozású német népénekek. - I. közl. 31

40 LEFFLER BÉLA. Doch wolt sich nicht ergeben | der theurer Ritterlich Man gleich wie ein Löwer stunde mit Ritterlichem mut | sein leib ward jm verwundte | zweu schüss er wol entpfunde | da vergoss er auch sein Blut. Endlich ist er gefallen hat sein Geist geben auf j Mit sein kriegsleuten. Nemsokára megtalálták a hős holttestét ; a török levágta, fejét és elküldte Győrbe a császárnak. A szerző néhány szóval, de igazán megkapóan írja le a császárnak hű vezére eleste fölött való fájdalmát : bald er des ane blichet— sein Hertz im leyb verstrycket— war traurig vngemuth. Díszes temetésben részesíti a Zrinyi fejét. Hogy mennyire szerették és sajnálták a hőst, bizonyítják a következő sorok : Es klaget arm vn reiche | den werde Ritters Mann Sein Ritterliche thaten preiszt man durch alle land | . . . Méltón fejezi be az éneket az utolsó versszak : Geistlich vnd Weltlich Herren habt kein verdriesz daran | Dasz Lied sing ich zu ehren dem werden Rittersmann | hilfi Gott das werd gerochen sein Ritterlicher todt Sein trew hat er nie gebrochen | das lob sey jhm gesprochen | Genand jhm der ewige Gott. A helyenként idézett sorokból olvashatjuk azon magasztaló, dicsőítő szavakat, melyek ugyan csak egy szerzőtől valók s egy embertől erednek, de mégis az egész németség hangulatát fejezik ki.