Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

30 DK. IVÁXYI BÉLA. KÉT KÖZÉPKOKI SÓBÁNYA-STATUTUM. liiszen nálunk a középkorban arra példa alig van, hogy a munkások tömörülve és magukat a munkaadóval szemben álló külön szervezett testületnek tekintve, bármiféle, de főleg socialis kérdésben gyűléseket tartsanak. Azonban a bányásznépnek a megélhetésért a föld alatt folytatott nehéz küzdelme ébresztette már korán azt a gondolatot, hogy sorsán, főleg az anyagiak terén, javítson. Jobb fizetést, jobb ellátást törekedett szívós kitartással a maga számára kivívni és bizonyára hosszas küzdelmek árán szerzett tapasztalatok útján rájöttek arra, hogy csakis előre és jól megfontolt együttes és egyöntetű eljárással lehet eredményt elérni. Ezen eljárás előkészítésére, megbeszélésére pedig a túr-gyűlések voltak a legalkalmasabbak, mikor mindenki elmondotta panaszát, mindenki hozzászólt a tárgyhoz, mindenki előadhatta a maga véleményét, kifejezhette aggodalmait stb. és ilyen módon a munkabérek emelése, az ellátás javítása és ehhez hasonló előnyök kivívása tekintetében valószínűleg sikerűit is nekik egyet-mást elérni, a mivel látszólag a sóbányakamara és a király jövedelmét rövidítették meg. Ezek a túrok egyúttal a sóvágók közt létező testületi, társulási szellemet is bizonyítják- Azonban itt a czél nem az volt, hogy az egynemű foglalkozást társulatban folytassák, mint pl. a czéhek, hanem, hogy szorosan tömörülve, azt a folytonos társadalmi liarczot vívják meg, melynek mai modern neve : bérmozgalom, hérharcz. Azt hisszük tehát, hogy nem járunk messze a valóságtól, midőn feltételezzük, hogy a túrok voltak Magyarországon a socialistikus irányú munkásmozgalmak első megnyilvánulásai. Bár ezen szigorú rendelkezés a munkásmozgalmaknak, főleg pedig a bérmozgalmaknak a sóbányakamarában való teljes megszüntetését czélozta, mégis már 13 év múlva. 1448-ban azt látjuk, hogy Hunyadi János kormányzó Manini Odoard és Szegedi Máté mármarosi sókamarásoknak azon egyességet, a melyet a sóvágókkal a huszonöt dénárnyi bért illetőleg megkötöttek, helybenhagyja. Bár az oklevél nagyon szűkszavú és az egvesség okairól mélyen hallgat, mégis nagyon valószínű, hogy a kamarások újabb bérmozgalom hatása alatt voltak kénytelenek a sóvágókkal a munkabért illetőleg egyezkedni. »Preterca dispositionell! vestram, quam cum incisoribus salium Maromorusiensium fecistis de viginti quinque denariis, sumus eontenti.«1 1 1448 márezius 22. Hunyadi János oki. Magy. Nemz. Múzeum levéltára. DR. IYÁXYI BÉLA.