Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATUTUSI. 25 mészetben voltak megállapítva. A tisztviselőknek évi fizetésük volt, az egyéb alkalmazottak pedig napi- vagy hetibért, vagy pedig az elvégzett munka mennyiségéhez szabott bért kaptak. Ezenfelül — mint említettük, — mind a tisztviselők, mind pedig az alkalmazottak bizonyos természetbeli járandóságokban is részesültek. A mi a mármarosi sóbányakamaraispán fizetését illeti, erre közvetlen középkori adatokkal felelni nem tudunk. Azonban következtethetünk fizetésének nagyságára, mert van adatunk arra, hogy az erdélyi sóbányakamaraispánnak mennyi volt a járandósága »sub regibus« (a mi alatt az 1526 előtti magyar királyok értendők). Az erdélyi kamarásnak vagy ispánnak mindenekelőtt a sóbányakamara területén (Tordán) lakása volt. A házat, a hol lakott, »domus regia «-nak nevezték. Ezenfelül évi fizetése 800—1000 frt volt, 100—200 kincstári lova ellátására minden ló után havonként 2 forintot kapott, tehát 200—400 irtot, de ezekkel »etiam militavit cum opus fuit«, a miből következik, hogy a sóbányakamara ispánja hadbaszállás esetén bandériumot tartozott kiállítani. Négy »asztal«-ra való (»ad . . . quatvor, mensas«) élelmezést és végül saját lovai számára abrakot kapott.1 Ennyit kapott a tordai »principalis camera« ispánja vagy kamarása ; a dési, kolosi stb. kamarák ispánjai persze kevesebbet kaptak. Ebből következtethetünk a mármarosi sóbányakamaraispán XV. századi fizetésére is. A XVI. században már tudjuk, mennyi fizetést húzott a mármarosi sóbányakamaraispán. Ugyanis az 1550. évi utasítás a fizetést 800 írtban állapítja meg, míg a kamarások évi fizetése csak 100 frt.2 Ebből megítélhető az is, hogy mennyi lehetett a tisztek (officialisok) fizetése. Már az eddigieknél pontosabban tudunk, felelni arra, hogy mennyi volt a sóbányakamara egyéb alkalmazottainak bére. A mi a sóvágókat illeti, ezek a XV—XVI. században nem kapnak napi vagy heti bért, hanem az elvégzett munka mennyisége szerint fizetik őket. Az 1435. évi statutum szerint minden sóvágó egy mázsa, azaz 100 darab kősó kifejtéseért kapott 8 dénárt, a mi mai pénzben körülbelül 44 fillérnek felel meg, már az 1498. évi rendelet 100 darab kősó kibányászásáért 20 dénárt, azaz körülbelül 1 korona 10 fillért állapít meg, de az élelmezésről és ellátásról minden sóvágó maga tartozik gondoskodni, a mi azt jelenti, hogy 1498 előtt, tehát 1435-ben is a sóvágókat a sóbányakamara ispánja tartozott élelemmel ellátni. Látjuk tehát, hogy az 1498-ban megállapított munkabér az 1435-ikinek éppen 1 Limbus II. sor. 32. csomó, 26. 2 Liber Instr. IV. k. fol. 16. b.