Századok – 1911
Történeti irodalom - Temesváry János: Öt erdélyi püspök rangemelése. Ism. –ch –e 213
TÖRTÉNETI IRODALOM. 213 a portai franczia követtel közvetlen tárgyaljon a nyugati hatalmakkal való szövetkezés ügyében s egyúttal eszközölje ki a porta beleegyezését is.. Fáradozása azonban ekkor nem járt sikerrel. 1642 márcz. 24-én halt el ; alig két évvel ezelőtt lépett házasságra Szentpáli János özvegyével, Petki Erzsébettel. Nagyszámú követjelentésein kívül egy emlékiratot s négy naplótöredéket ismerünk tőle. Emlékiratában az 1613-tól 1630-ig terjedő évek eseményeiről számol be ; nem részletez, inkább összefoglal és bírál. Innen van az, hogy nem minden eseményt jegyez fel, hanem csak azokat említi meg, melyek szerinte kiható következményekkel jártak. A naplótöredékek az emlékirat kiegészítő részeiként tekinthetők ; ezek főleg a részletek miatt érdekesek és fontosak s művelődéstörténeti vonatkozásaiknál fogva is figyelmet érdemelnek. Személye mindig a háttérben marad, mert ő csak a tényeket ismerteti, de azokat sem bonyodalmasan és elnyújtva, hanem tömören s inkább általános vonásokban. Követi jelentései természetesen más elbírálás alá esnek, mert ezeknél a főszempont a részlet ; jelentései ezek következtében nagybecsű források, főleg Erdély és a porta viszonyának történetét illetőleg, de nem közömbösek világtörténeti vonatkozásaik sokfélesége miatt sem. A dolgozatban, mely részben levéltári kutatások alapján épült fel — szorgalmas és törekvő egyéniség munkáját látjuk. Vannak ugyan benne hiányok s viszont felesleges részletek is — a mi kezdő író munkájánál egészen természetes, — egészben véve azonban szép reményekre jogosító tanulmány s ezért a szerzőt A további munkásságra buzdítjuk. —CH. —E. Öt erdélyi püspök rangemelése. Levéltári kutatásai alapján írta Dr. Temesváry János. Kolozsvár. Stief J. 1910. Nagy 8°. 33 1. Midőn Illyés András erdélyi püspök 1712 szept. 20-án elhalt, a bécsi udvar azonnal foglalkozni kezdett a püspöki szék betöltésének kérdésével. Égető szükségnek tartották Illyés utódának mielőbbi kineveztetését az erdélyi katholikusok vezető férfiai is, kik azonban arra alkalmas személyt az erdélyi clerus közt nem találván, Keresztély Ágost herczeg esztergomi érsekhez fordultak azzal a kéréssel, hogy a püspöki szék betöltését illetőleg a jelölést saját hatáskörében eszközölje, csupán csak arra legyen tekintettel, hogy a leendő püspök elsősorban erdélyi, vagy legalább is magyar származású legyen, lehetőleg olyan családból, hogy származása méltóságának tekintélyt és súlyt adjon. Az érsek ezek alapján III. Károly elé a következőket terjesztette jelöltekül :
