Századok – 1911

Történeti irodalom - Iványi Béla: Bártfa sz. kir. város levéltára. Ism. Erdélyi László 200

204 TÖRTÉNETI IRODALOM. 204 már haszna a híres bártfai fürdőnek is (10 frt), a hova az előző évben Akszamét Péter palocsai hatalmaskodó kapitány családostul tiz lóval két heti szabad tartózkodásra kért engedélyt, salvus condnctust a város tanácsától. A többi apró bevétel csak 68% frtot tesz, az összes bevétel pedig — némely kihagyásokkal együtt —- 1667 arany forint, vagyis közel 20.000 korona, mai vevőképessége szerint kb. 80—100.000 korona. A királyi taxát Zsigmond Bártfán zálogul lekötötte Baliczky Andrásnak (1412), a ki ettől fogva rendesen megkapta Bártfa városától az évi 500 frtot vagy a vele egyenlő 1000 új frtot (1424). Bártfai polgárok és alattvalóik ügyében a város bírája és esküdtjei ítélkeztek, a mióta megvolt az autonomiája. A szomszéd birtokosok és Bártfa városa perét a király tárnoki szék elé utasította, a melynek elnöke az altárnokmester, tagjai pedig a négy legközelebbi város két-két esküdtje s a szepesi káptalan kiküldöttje (1402). Ez esetben a negyedik város Kisszeben. Más esetekben rendesen Bártfa az a város, a mely Kassával, Lőcsével és Eperjessel szinte közjogilag elismert városszövetséget alkot, mely gyűléseket tart (1440, 1449, 1454, stb.), közös ügyekben kölcsönt vesz föl (1447), föllebbviteli bíráskodást teljesít egyikök perében (1459), s az ország főemberei és hatóságai a négy várost együttesen keresik meg leveleikkel, sőt országgyűlésre is együtt hivják meg őket (1449). Erzsébet királyné körülbelül az első, ki Bártfa város követeit tanácskozásra meghívja az Ulászlóval való esztergom-győri békekötés alkalmából (1442). Az országtanács 1447-ik évi országgyűlési meghívója Bártfa város egész közönségének szól ; de tiz évvel utóbb V. László meghívójában világosan ki van fejezve, hogy maguk közül négy vagy két megbízottat küldjenek. Minden kiváltsága megvan már Bártfának, még sót is kap a királytól 500 frt értékben (1453, 1458, 1459), a mikor végre megszerzi talán némileg változtatott czímeréhez a királyi megerősítést s készíttet megfelelő pecsétnyomót (1453 jun., okt.). A hitbuzgóságra és iskolázásra is akadnak értékes adatok Bártfa levéltárában. Ez utóbbiakat Békefi szorgalmasan kutatta, részben kihasználta, de Bártfa regesztái több új adatot tárnak föl, a melyeket Iványi fokozott figyelemmel kivonatol az eredeti szövegek szavaival (1437 stb.). A hitbuzgalmi adatokból kiemeljük a bártfai »Irgalmasság anyja« nevű kalenda-társidat szabályzatát (1449). Iványi érezte ennek köztörténeti jelentőségét, azért teljes szövegével közli (90—93. 1.). Jelentőségét megadja a XI. századi törvényeinkben említett kalenda-társulattal való rokonsága, a melyre azonos nevével és részletes pontjaival élénk világot vet. Kollányi a párbérről írt becses tanulmányában (68. 1.) a kalenda szónak koledává való fejlődését világítja meg, mely aján-