Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATUTUSI. 21 a mikor ennek helyettese a viczekamarás. Ezeknek a vigzéknek főfeladatuk, — a mellett, hogy az ispánt vagy a kamarást mindenben helyettesítették — az anyagkezelés volt. Meg kell itt emlékeznünk a »sigillator« hivataláról. A sóbányakamarák ispánjainak vagy kamarásainak sokszor kellett okleveleket kiállítani. Hiszen csak az imént említettük, hogy a mármarosi sóbányakamara területéről csak az ispán vagy a kamarás pecsétjével volt szabad sót szállítani. Ezenfelül nyugtákat, számadásokat és valószínűleg más egyéb okleveleket kellett még az ispánoknak kiállítani és megpecsételni. Ezt a megpecsételést a sóbányakamarának mint közigazgatási hivatalnak, nem pedig az illető tisztviselő magánpecsétiével végezték. Ezt a pecsétet pedig az ispán mellé adott, külön erre a czélra rendelt közeg őrizte. Ez a tisztség, az »officium sigillationis« fizetéssel, jövedelemmel járt. Bár az egész középkorból csak egyetlenegy ilyen pecsétőrt ismerünk- : Berekszói Péter mestert, a ki — a mint azt »honorabilis<< czíméből következtetjük — egyházi férfiú volt, mégis valószínű, hogy ilyenfajta állás minden sóbányakamarában rendszeresítve volt. Berekszói a széki és dési sóbányakamarákban viselte az »officium sigillationis salium« tisztét, a mint ezt Hunyadi János kormányzó két reánk maradt okleveléből tudjuk.1 A sóbányakamaraispánoknak, kamarásoknak és viczéj üknek felügyeletgyakorlási és rendőri tekintetben segítségükre vannak a tisztek (officiales). Ezeknek a tiszteknek hatásköre rendszerint egy-egy (pl. rónai, szigeti, stb.) sóbánya (fodina) területére terjed ki, úgy hogy rendszerint egy-egy sóbányakamara területén annyi officialis van, a mennyi a bányahely. Mivel a sóbányakamaraispánoknak és kamarásoknak írásbeli engedélyek, kísérőlevelek, számadások, lajstromok kiállításával, mindenféle jegyzékek vezetésével bajlódni a sóbányakamara igazgatása mellett idejük nem igen volt, azonban számadással mégis tartoztak, ennek a munkának elvégzésére is segéderők, számadók, számtartók (úgynevezett rationisták, »racionalis<<-ok vagy rationaristák, egynek nevét is tudjuk, t. i. Sebesi Tamás racionalis »camere salium de Rona« 1503-ban) voltak melléjük adva, a kiknek feladata volt a számadási és írásbeli munkákat az írnokokkal (soriba) együtt elvégezni.2 A számadó és irnok mellett találjuk később az úgynevea dési sóbánya kamarása, ugyanekkor Tornalyai Jakab a comes »camerarum salium Transsilvanarum<•. Dl. : 36405. 369. és k. 1. 1 1448 márrzius 22. és 1448. május 8. Magyar Nemzeti Múzeum : Törzslevéltár. M. O. D. L. 17804. 2 1502 decz. 7., 1503 május 19., máj. 24., 1503 jul. 27., 150a szeptember 4. Kapy-levéltár.