Századok – 1911
Tárcza - – –: Lánczy Gyula (1850–1911.) 149
TÍ.RCZA. 151 sal a Corvin névről folytatott levelezése vitte. A Beöthy Zsolt szerkesztette Magyar Irodalomtörténetben >>A magyarság az Árpádok korában« cz. tanulmány az ő tollából eredt, a melyben világtörténeti szempontokból vette tárgyalás alá e kérdést. Ez a tanulmány szolgáltatott alkalmat arra, hogy a Szilveszter-bulla hitelességének kérdésével és a hamisító személyiségével foglalkozzék. Ezzel a kérdéssel az 1904. évi római történelmi congressuson tartott felolvasásában és folyóiratunkban is több izben foglalkozott, de kutatásait nem zárta le végleg. Élete utolsó évében erősen készült arra, hogy kutatásainak eredményét nagyobb tanulmányban foglalja össze. Meg is kezdte az elmúlt év nyarán a munkát az anyag összeállításával, de a feldolgozással nem jutott előre. Halálakor legfölebb ha egyes töredékek maradtak e munkából iratai között. Az egyetemes középkori történetnek voltak egyes kérdései, melyekkel haláláig folyton foglalkozott. A középkori császárság és pápaság, a fraticellik és spirituálisok mozgalma, a XIV. és XV. századbeli egyházpolitikai mozgalmak, a templarius kérdés, a középkori olasz városi alkotmány, mind olyan kérdések voltak, melyeknek nagy figyelmet széntelt, és a melyekre nagv gonddal gyűjtötte össze az irodalmat, hogy tanulmányaiban keze ügyében legyen. Különös előszeretettel foglalkozott a Dit ina Comediával és halhatatlan szerzőjével, Dante Alighierivel. A Dante-kérdéseknek több tanulmányt és felolvasást szentelt, foglalkozott Dante feleségével, Dante mesterével Virgillel, Dante Flórenczével, Dino Compagnival. Foglalkozott Dante viszonyával VIII. Bonifácz pápához, továbbá V. Coelestin pápával, a kinek viszonyát a spirituálisokhoz egy akadémiai felolvasásában is tárgyalta, mig Coelestin canonisatiójáról, kapcsolatban a Dante gran rifiuto-jával az 1900-iki párizsi történelmi congressuson tartott előadást. A Dante-kérdés képezte tárgyát az 1907/8-i egyetemi tanévet megnyitó dékáni beszédének is, a melyben Dante nemesi eszményét állította oda követendő példa gyanánt. Középkori tanulmányai teszik érthetővé azt a valóságos rajongást, a melylyel Lánczy Gyula Olaszország iránt viseltetett. Évtizedeken át, hacsak szerét tehette, évenként többször is lerándult hosszabbrövidebb időre Olaszországba, melynek nemcsak nagyobb városait, hanem a rendes útvonalaktól félreesőbb helyeit is bejárta. A nagyobb kulturális központok közül főleg Flórencz és Róma voltak azok, a hol a legtöbbször megfordult. Flórenczbe Dante és a középkori florenczi alkotmány körül folytatott tanulmányai vonzották, míg Rómát mint a középkori világpolitika egyik tényezőjének székhelyét kereste fel. Itt tartózkodott legszívesebben, noha az örök város rohamos modernizálódása, mely a középkori Róma nem egy emlékét törölte el a föld sziliéről, fájdalmasan érintette. Nem egyszer panaszkodott,