Századok – 1911

Tárcza - Gábor Gyula: Nordau és a történetírás. - II. 146

TÁRCZA. NORDAU ÉS A TÖRTÉNETÍRÁS. II. A történelem értékét főképpen annak subjectiv mivolta miatt tagadja Nordau. A történetíró — ligymond — voltaképpen maga csinálja a történetet. Műve az ő saját subjectiv lelkivilágát tárja elénk, a minek absolut (objectiv) értéke nincsen, lényegében nem más, mint egy regény, sőt legtöbbször »czélzatos regény« (Tendenz-Roman). Egy kissé meglepő, hogy Nordau a subjectivismuson fennakad. Ma már, a midőn -— megengedem, hogy csak a scepticismus túlhajtásaként — olyan bölcseleti felfogás is támadt, mely az objectiv létben való hit alapját egészen megtagadja, a subjectivismus értékét egészen lebecsülni nem szabad. Nemcsak a művészet, de minden elméleti tudásunk, fogalmaink a szépről, jóról, igazságról, jogról, mind subjectivek és relativek s a gondolkodó emberiség higgadt része rég letett arról, hogy absolut igazságokat találjon. Maga az ethika (moralphilosophia) szintén subjectiv tudomány és még sem botránkozunk meg rajta. És a Nordautól, a »tudomány« czímre egyedül érdemesnek állított természettan nem hemzseg-e subjectiv igazságoktól ? Nem azt tanultuk-e, hogy színek, hang, fény stb. nem léteznek a külvilágban, csak az érző egyén agyában ? És mégis, noha a szín, hang, fény és egyéb érzetek nejn mások, mint egy-egy emberi test szűk határai közé szorított, kicsiny világban megnyilatkozó subjectiv hatásai bizonyos természeti erőknek, a physika mégis századok óta lázas érdeklődéssel kereste, kutatta az érzékelésnek, mint az ismerettudományok alapjának törvényeit. És ha ezen tudományos törekvéseknek történetét vizsgáljuk,azt látjuk, hogy egyik tévedés a másikat érte. Lássuk csak a színek tanát. Büfíon, Waring, Darwin, Himly, Schopenhauer, Göthe theoriái egymást érik és halomra dőlnek, mikor Frauenhoffer felfedezi a spectralanalysist. Nem a történelem-e az, mely ezzel a példával mint egy »magistra vitae« arra oktat, hogy a komoly tudományos törekvés még