Századok – 1911

Történeti irodalom - Horvát Károly: VIII. Kelemen magyar- és horvátországi hadi vállalatai. Ism. Krajnyák Edvárd 129

133 TÖRTÉNETI IRODALOM. visszahódítsa, hiábavaló volt ; pedig vagy 60.000 katona volt egyesítve a ker. táborban. Csak a tapasztalt, erélyes és szigorú Mansfeld megjelenése hozott kedvező fordulatot, a hadviselésbe. Jul. 1-én kerítik be Esztergomot, de nagy volt a keresztény táborban az aggodalom a felmentő török hadsereg hírére. A közeledő pápai hadsereghez folyton sürgető üzenetek mentek, azonban Aldobrandini csak nagyon lassan haladhatott előre. A török felmentő sereg megelőzi Esztergom alatt ; azonban Mansfeld aug. 4-én nagy veszteséggel visszaveri, de 10 nap múlva vérhasban meghal. Aldobrandini csak azután érkezik meg Esztergom alá, a melynek kivívásában jelentékeny szerepe van. Miután a török őrség az esztergomi várból szept. 2-án kivonult, a keresztény hadsereg vezetőségében egyenetlenség támadt. Aldobrandini a legnagyobb energiával szállt szembe Rudolf kívánságával, a ki azt akarta, hogy a pápai tábornok teljesen vesse alá magát a képtelen Mátyás főherczeg parancsának, önálló akart maradni, csak szövetségese lenni Rudolfnak a haditéren. A havasalföldi török hadjárat kedvező lefolyásának ecsetelésénél kiemeli a szerző, hogy a pápa segédhadait az erélyes, harczias Báthory Zsigmond fejedelemnek akarta átengedni, azonban a magyarországi súlyos hadiviszonyok meg más közlekedési akadályok nem engedték meg e terv kivitelét. Azután leírja Horvát, mily áldatlan állapotok uralkodtak a király hadseregében a folytonos pénzzavarok miatt. Aldobrand ni kénytelen volt a főherczegnek 4000 db aranyat kölcsönadni a maga pénzéből, hogy a legnagyobb szükséget elhárítsa, a mely a királyi hadseregben uralkodott. Sürgetésére végre elhatározta a főherczeg, hogy szállják meg Visegrádot. Ennek kivívásában oroszlánrésze volt a pápai tábornoknak. A következőben Horvát tanár siralmas képét nyújtja a hadsereg állapotának, a mely az őszi időjárás következtében beállott. Éhség, eső, lakáshiány, betegségek demoralizálták a hadsereget. A főherczeg semmire sem tudta magát elhatározni, Rudolf eddigi hadisikerei daczára minden áron, lealázó feltételek mellett is, hajlandó volt békét kötni a törökkel. A korai tél szaporította a betegek számát, élelemhiány állott be. Aldobrandini ott hagyja a főherczeget s külön helyen, Mocsa mellett táborozik hadseregével. Mikor a tél korai beállta megszaporította a betegek számát s a mantovai herczeg segédcsapataival visszatért Italiába, Aldobrandini lassan visszavonúlt Pozscnyba. Az ezer bajtól zaklatott hadseregben nagy elégületlenség kapott lábra, mindenki Italiába vágyódott. A tábornok maga is lázba esik, katonái pedig szökdösni kezdtek Italiába. Nagy elkeseredés fogta el őt annak láttára, mily keveset törődnek hadseregével Rudolf király emberei.