Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10
14 DR. IVÁNYI BÉLA. mező mármarosmegyei helységeket városi rangra emelte és Nagy-Szőllős mintájára városi szabadalmakkal ellátta,1 visszamenőleg azt bizonyítja, hogy ezen városoknak úgy keletkezése, mint pedig fejlődése és virágzásnak indulása a mármarosi fagazdasággal és sóbányászattal függ össze, mert a soha országos vagy plane nemzetközi jelentőségű forgalmi útvonalat nem képező felső Tisza völgyébe mi más vonzhatta a letelepülőket, ha nem a fa és a só. Ezzel és csakis ezzel a közvetett adattal lehet tehát némiképen támogatni azt az immár általánosan használt állítást, hogy a mármarosi sóbányákat már a XIII. században, sőt a tatárjárás előtt művelték, abban a korban, melyet Szilágyi István e földterületre nézve a »készülődés« századának nevez. 1329-től fogva a XIV. század folyamán a mármarosi sóbányákról már többször esik szó, sőt ezen század végén már a mármarosi só kamarát is említik a források. Ugyanis az 1397 november 1-én Temesváron kelt és Zsigmond király által Erdély számára kiadott sóbánya-rendeletben2 találjuk megemlítve : először, hogy a vízaknai és mármarosi sókamaraban a só ára mázsánként 100 nagyobb dénár legyen és másodszor, ebben határozza meg a király az országban lévő sókamarák területi competentiáját,3 és elrendeli, hogy a mármarosi sót a Tisza és Zagyva folyókon túl nem szabad szállítani, ha pedig valaki mégis továbbvinné, az elveszti sóját és egyéb javait. 1397-tel tehát a mármarosi sóbányászat történetében úgy a készülődés, mint a szervezkedés folyamata lezáródott, már kifejlett sóbányakamarával találjuk magunkat szemközt és nem telik el négyévtized, midőn a körülmények kényszerítő hatása alatt Zsigmond király szükségesnek látta 1435 október 18-án kiadott statútumával a mármarosi és valószínűleg ugyanekkor az erdélyi sóbányakamarák ügyét is alaposan megrendszabályozni. Az 1435. évi sóbánya-statutum létrejöttének okait kutatva, azt látjuk, hogy erre — bár kissé szűkszavúan — maga a statutum megfelel. A bevezetésben ugyanis azt olvassuk, hogy a mármarosi sóbányakamara jövedelmeiben nagy és tűrhetetlen károkat szenvedett a király azért, mivel némely sókamaraispánok és kamarások már jó hosszú idő óta meg nem engedett és illetéktelen munkabérek fizetésével, továbbá az élelmi- és egyéb szereknek a munkások részére való kiszolgáltatásában a király tudta, engedélye és beleegyezése nélkül káros szokásokat hoztak be és visszaéléseket követtek el (más szóval, a sókamarában a királyi nembánomság folytán vígan folyt a pénz és az 1 Mihályi : Mármarosi diplomák 8. 1. M. O. D. L. 2539. és 22477-. 2 M. O. D. L. 8861. ; Wenzel : Bányászat : 436. 1. 3 Wenzel : Bányászat tört. 150. 1.
