Századok – 1911
Értekezések - LEFFLER BÉLA: Magyar vonatkozású német népénekek. - II. közl. 114
120 LEFFLER BÉLA. A török isten bosszújának (»die göttlich Räch«) képzelte magát —- mondja énekünk — de az Ür nem feledkezett meg az ő népéről : Aber neben dein Zorn | welchen Gott hat gefasst | vber die Sunder geschworen | die er dann hertzlich hasst | bisz Gott der Herr erscheinen | sein grosse Gütigkeit erhört von grosz vnd kleinen das Busz Gebet vnnd weynen | gab wider Sieg im Streit. Elbeszéli azután, hogy október havában feltűntek a félholdas sátrak Komárom előtt. A vár egyik védelmezője, a mint említém, Braun Erasmus volt, kinek dicsőségéből többször igen szépen emlékszik meg a névtelen.1 Kemény harcz után sikerűit az ostromlókat visszaverni, sőt Braun kirohanást intézett a várból a török tábor ellen. De Szinán basa nem nyugodott bele a sikertelen küzdelembe és újabb rohamot intézett a vár ellen : Dennach liesz sich nicht schrecken | Herr Bra ил der thewre Heide | thet ein guts Hertz erwecken seinem Kriegsvolch erwehlt | stund dem Feind starck entgegen | der jetzt fieng stürmen an | thet vil Tűrcken erlegen | durch fürrichtigs Verwegen | es kostet manchen Mann. — Végre ismét sikerűi az ostromlókat visszaűzni, kik egész hadi felszerelésüket elhagyva, futnak Buda felé. A szokásos hálaadás fejezi be ezen 23 versszakból álló éneket. Az ehhez fűződő második dal teljesen elüt az eddig tárgyalt énekek hang-1 Herr Braun der thewre Ritter | stellt sich zur gegenwehr | setzt starck ohn Forcht vnd Zittern | in das Turckische Heer | Vermahnt sein Volck in trewen | ausz ritterlichem Müth | deshalb ohn alles schäwen | wehrten sie sich von newen | als redlich Kriegsleut gut.
