Századok – 1911

Értekezések - LEFFLER BÉLA: Magyar vonatkozású német népénekek. - II. közl. 114

118 LEFFLER BÉLA. melyet Pálffy fia nyert a töröktől. Mégis ez a leírás a legköltőibb része az egész éneknek.1 A befejezése már nem oly optimista, mint az előzőké, éppen nem gondol arra, hogy ezen kis győzelemmel elkezdődött a félhold hanyatlása. De a helyett, hogy fegyverre szólítaná a németséget, bűnbánatra inti. Annál szomorúbb hírt tolmácsol a második újság igazi, őszinte részvéttel. Szinte szokatlan az a hangmelegsége, melylyel a szegény Magyarországot siratja. Általában ez az ének költői szempontból a sikerültebbek közé tartozik, és feltűnő, hogy eddig egyetlen egy gyűjteményben sein talált helyet. Szinte Tinódi azon siralmas énekeire, melyekben jó urának, Török Bálintnak szomorú sorsán oly megkapó melegséggel, őszinteséggel kesereg, kell gondolnunk, mikor ezeket olvassuk : Mein Munde singt | mein Hertz betrübt Mit weinen sich nur stetig übt | О jammer noht vnd waffen Der Herr Gott mit krieger noht | Will vnser Sunde straffen. Der Türcken grim hat er auszgesant mit grosem Volck ins Vngerland | Teutschland thu dich versehen [ Dein Sünde schwer | Wird Gott der Herr Vngestrafft nicht vbergeben. Die Axt ist schon an bäum gelegt | Vnger mit Mord in Branci gestecht | О teutschland thu auff wachen | Die not ist grosz ohn vnderlass | das thut die Sunde machen. 1 Desz Herren Balfy Jung im Streit Er krieget auch in reichen Beut [ Dann er ein Pferd bekäme Schön I frewdig | nach Tűrckischer art | Welcher er zu gut anname. — Dann der Zaum war von Silber rein I Der Sattel auch beschlagen fein Ein Stecher | so von golde Vierhundert Thaler war es |wert | bracht jhm ein guten Solde.