Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - II. közl. 98

108 DK. IVÁNYI BÉLA. a gyakorlatba nem ment át, hanem csak írott malaszt maradt, melynek nemcsak hogy a remélt pénzügyi eredményei maradtak el, de sót még a pusztuló sóbányák sorsán sem sokat segített. Ugyanis ezen rendelet megjelenése után körülbelül 15 év múlva, Gritti sóbánya-kamaraispánsága után, Pestyényi Gergely titkárához intézett jelentés azzal kezdi, »quod camere salium Transylvanensium sunt sat superquam deserte«.1 Hogy a bányák mennyire elpusztulhattak, arról fogalmunk lehet, ha tudjuk azt, hogy csak a gépelyek köteleinek helyreállításához 200 frt kellett.2 Lássuk most már a szabályrendelet egyes pontjait. Az első pontban meghagyja a király, hogy ezután sót csak egyenlő nagyságú darabokban szabad bányászni, a megfelelő mértéket pedig a királyi tanács meg fogja adni. Hogy eddig többféle nagyságú és súlyú sót bányásztak, arról az 1435. évi szabályrendelet tárgyalásánál már volt szó (v. ö. a hajó, só, szekérsó, tulkónak jelentékeny súlybeli különbségét Tordán és Vízaknán), de, hogy a jövőben is (lehet azonban, hogy csak II. Lajos király halála után) többféle nagyságú sót bányásztak, azt bizonyítani látszanak az 1549. és 1550. ápril 15-ról ránk maradt utasítások, melyek ismernek faragó (talán faragott) sót, »que maiores sunt« és darab sót (darabones), mely kisebb nagyságú volt.3 Az 1552. évi sóbányajelentés pedig egyenesen megmondja, hogy jelenleg a bányászott só súlya Tordán »est librarum Hungaricarum triginta duarum, Wyzaknensis triginta trium, Colossiensis viginti unius, Deéssiensis vero decem et novem«. (Limbus II. sor. 32. cs. 26.). A király eme rendelkezését akarja kiegészíteni egy később következő pont, mely kimondja, hogy a hajósó bányászása ezután beszüntetendő, a mi szintén az egyenlő nagyságú só forgalombahozatala szempontjából történt. A szabályrendelet második pontja arról intézkedik, hogy a jövőben áz erdélyi sóbányakamarából senki hitelbe sót nem kap, hanem csakis készpénzért. Egyúttal a só árát is meghatározza a statutum, mondván, hogy ezután 100 darab só ára 3 frt lesz. A statutum nem mondja ugyan, azonban nagyon valószínű, hogy ez az ár a sóbányák területén értendő és az ország egyéb helyein bizonyára 100 darab só ára : 3 frt + szállítási költség lesz. Hogy pedig a szállítási költség mekkora tétel, azt 1 Memoriale ad dominum Stephanum litteratum secretarium magni. fiei domini Gregorii Pesthyeny. Magy. Nemz. Múzeum Vóghely-gyüjtem. 2 U, itt és ld : Takács Sándor czikkét a Magyar Nyelv 1906. évf-J07. lapján. 3 Orsz. Levéltár : Liber Instructionum XI. k. 87. 1. U. a. IV. k. 16/6 lapon.