Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - II. közl. 98

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-ST ATÜTÜM. 103 ispán és a sóvágók közti tárgyalások eredménytelenek maradtak, a szigeti sóvágók megszüntették a munkát, fölkerekedtek és bírájuk vezetése alatt Nagybányára vonultak, a mi modernül kifejezve nem más, mint sztrájk. Erre a sókamaráispán, a ki, úgy látszik, erőszakot alkalmazni nem tartotta tanácsosnak, a városokat kérte fel közbenjárásra. Az öt mármarosi koronaváros (Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, és Sziget) erre Técsőn gyűlést tartván, innen levelet intéztek »prudentibus ac circumspectis iudici ceterisque cisoribus salium sacrae regiae maiestatis in Szigeth residentibus, nunc in civitate Rivuli Dominarum constitutis, fratribus et amicis charissimis«, melyben Makay Tamás, továbbá Szalay Benedek mármarosi főispán nevében biztosítják őket, hogy csak jöjjenek vissza, senki részéről semmi bántódásuk nem lesz, továbbá »universos proventus vestros legitimos per suam dominationem reverendam vobis integre reddi et restitui assumimus«. Ez az eset fényes bizonyítéka annak, hogy a szervezett és tömörített erő, érdekeinek védelmére, szembeszállhat még a mindenféle (főleg vér-) hatalommal felruházott felsőséggel is, és az ügy elintézésének ez a formája a sókamaraispánnak a sóvágókkal szemben való teljes vereségét és ha, a mi nagyon valószínű, túr-szerú bérmozgalomról van szó, ennek teljes diadalát jelentette. Mindez, az előbbi példákkal együtt, a sóvágók közönségének különleges állása mellett még azt is bizonyítja, hogy ők régi jogaik és szokásaik védelmére, bárkivel szemben, minden eszközt megmozgathattak és meg is mozdítottak, sőt ha kellett, a legradikálisabb eszközök alkalmazásától, mint pl. : a munka megszüntetése, sem riadtak vissza. Visszatérve az 1435. évi statutumhoz, látjuk, hogy az egy további pontjában menedék-(asj\nm)-jogot statuál. Azt mondja ugyanis a király : »Nehogy emberölés vagy megsebzés miatt — mely pedig a mármarosi sóbányakamarában gyakran előfordúl — a sóvágók innen menekülni legyenek kénytelenek, elrendeljük, hogy a jövőben a huszti plébános és az ugyanitteni vámszedő háza azon kiváltsággal legyen felruházva, hogy ezen házakban semmiféle veszekedést, verekedést és emberölést elkövetni nem szabad, sőt inkább bármiféle ember, a ki akár Mármarosban, akár máshol valami emberölést vagy más bűncselekményt követett el, és személyének védelme és megmentése czéljából a huszti plébános vagy vámszedő házába menekül, ezen házakban az illetőt — kivéve mégis a tolvajokat, rablókat, nyilvános fosztogatókat és ehhez hasonlókat, a kikre a jelen kiváltság nem terjed ki — senki, sem személyében, sem javaiban nem háborgathatja és nem bántalmazhatja, mindaddig, míg a. sértett féllel