Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATÜTUM. — ELSŐ KÖZLEMÉNY. — » A közelmúltban Bártfa és Dés városok levéltáraiban sikerült két eleddig ismeretlen sóbánya-statutumot találnom, melyek közül az érdekesebbet és idősebbet 1435 október 18-án Mármarosmegye sóbányászatára vonatkozólag Zsigmond királyunk adta ki, a másik, melylyel II. Lajos az erdélyi sóbányászatot, helyesebben sókereskedelmet szabályozta, 1521 február 17-én kelt. E két statutum ismertetését fogjuk az alábbiakban megkísérelni. I. A sóbányászat hazánkban nagy gazdasági és pénzügyi jelentőségénél fogva kezdettől fogva a regál jogok közétartozott. Ezt bővebben bizonyítani, azt hiszem, fölösleges lesz. Ezen regál jognál fogva a királyok a sóbányákat maguk műveltették és nagyon gyér azon esetek száma, midőn a király valamely hívének sóbányászati jogosítványt adományozott. (Ilyen volt pl. a Sóvári Soós-család kiváltsága.) Királyainknak a sóbányák mindig tekintélyes jövedelmet hajtottak. így, hogy csak néhány példát említsünk, már III. Béla korában (1175—96.) tekintélyes összeg, — körülbelül 768.000 korona — jut sójövedelem czímén a királynak.1 II. Endre 1233-ban a különböző egyházak, káptalanok, apátságok közt évenként vagy 144.000 darab kősó kiosztását rendeli el, a mi a bányászati üzem intensiv voltát bizonyítja.De már később csökken a sójövedelem, I. Mátvás királyunk körülbelül 100—140.000 frtot,' II. Ulászló 1494—95-ben ' meg már éppen csak 17.000 frtnyi jövedelmet tud felmutatni.3 Ezzel szemben azonban az 1504 április 24-én kelt fizetési jegyzékből azt látjuk, hogy országnagy]aink, fizetés és katonatartás czímén, 1 Idem habet de sale suo XVI. millia marcas (1 márka = 48 korona). Marczali : Magy. Tört. Kutf. к. könyve 129. 1. 2 Knauz : Monumenta ecclesice Strig. I. 294. 3 Soltész Gyula : Az 1494—5. évi kir. számadáskönyvek. 9. old. A pápai követ jelentése szerint Mátyás király sójövedelme 1480-ban 80— 100.000 aranyra rúgott. Ld. Szamota : Régi utazások 503. L