Századok – 1911

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Rákóczi politikai végrendelete 1

8 MÁRKI SÁNDOR. A háborút Isten ostorának, az emberek bűnei büntetésének tartotta. Isten szelleme az egyetértés szelleme, Isten tehát nein sugalmazhatja a háborút ; s ez akármilyen igazságosnak látszik, a fejedelem csak azzal az eltökélt szándékkal indíthatja meg, hogy à méltányos békét sohasem utasítja vissza. A háború nem egyezik meg a kereszténység szellemével ; de ennek egy hivatás sem felel meg jobban, mint a katonáé ; mert a katona Krisztus önfeláldozó szeretetét követi, mikor életét és vérét ontja fejedelméért és testvéreiért. Ezért kell a katonát más alattvalóknál többre tartani. A mit a katonaságról általában véve ebben a tudományos munkában mond, nem egyszer a kuruczkori regulamentumok felfogására emlékeztet. Mint az emberek egyáltalán, a fejedelmek is tartoznak teljesíteni elvállalt kötelességeiket s beváltani ígéreteiket, kivéve, ha azokat oktalanúl tették. A keresztény műveltség czélja a szeretet és az igazság ; ezen az állam érdeke sem változtat ; de mikor az emberi vágyakozás és okosság kerekedik felül, ezek az érdekek a körülményekhez képest változnak. Ez körülbelül ugyanaz az elv, a mit, több mint száz esztendő múlva, Kossuth úgy fejezett ki, hogy a politika az exigentiák tudománya. Saját korának viszonyai, Rákóczi szerint, nem maradhatnak meg a század végéig. Az emberi okosság mindent elkövet, hogy végrendeletekben biztosítsa egy-egy fejedelem örökösödését. Ágazatuk kihalásának esetére ezt népök hozzájárulásával is teszik ; de itt is beválik az a törvény, hogv ne cselekedjetek másokkal olyat, a mit nem akartok, hogy mások cselekedjenek veletek. (A miben kétségtelen ezélzás van a nem olv régen törvénybe iktatott pragmatica sanctióra.) A. század tudósai, kik a közcsendet és a népelv javát saját bölcseségök alapelveiben keresik, nem egyeztek meg és sohasem is egyeznek meg abban, hogy ennek a csendnek megadására melyik a legjobb kormányforma. Az örökös, vagy a választó királyság-e? Vagy éppen a köztársaság valamely fajtája? De Rákóczi bizonyosnak tartotta, hogy, a természet törvényei szerint, a szeretet az, melylvel elérik azt a, czélt, a mit tudós értekezéseikben keresnek. A fejedelmekre nézve, a kiket népeikkel szemben nem a szeretet . vezet, örökre érvényes II. András aranybullájának záradéka, hogy a törvényeket megsértő királyok ellen alattvalóik a felségsértés bűne nélkül fölkelhetnek. Politikai végrendeletében tehát Rákóczi philosophiai csöndes megfontolás után is azt a politikát hagyta örökségül fiaira, a melyik őt fiatal kora felbuzdulása következtében Rodostóba vezette. »Váljék dicsőségetekre — szólt fiaihoz, — hogy oly nemzethez tartoztok, a melynek első királya a szabadságot a