Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - III. közl. 212
222 dk. lukinich imre. fel Rákóczy ellen. A terv nem sikerült, mert a hatóságok, félve a következményektől, Rákóczyt azonnal értesítették Bethlen leveleinek tartalmáról.1 A követi tárgyalások eredményre nem vezetvén, a budai vezér Szalánczyékat április közepe táján (ápr. 13.) 2 magy kedvetlenséggel« hazabocsátotta, azzal a meghagyással, hogy egy hónapon belül a mostaninál jobb utasítással újabb követség jöjjön Budára a fejedelemtől és a rendektől.3 A követség magával hozta Bethlen István resolutióját, melyet ő vele a budai vezér újabb tárgyalás alapjául akart vétetni. Kívánságai a következők voltak : Mutasson az ország elegendő kezest, kinek biztosítására bátorságosan vehesse el a békességet ; a Bethlen Gábortól a gyulafehérvári főiskolára hagyományozott húsz ezer frtot kamataival együtt azonnal fizesse meg a fejedelem s a nyugtát a püspök és az esperes küldjék meg neki. Építtesse fel a collcgiumot s a deákok ellátására való provisiót jutalékaival együtt szolgáltassa ki ; orvosolja a sérelmeket ; nevezetesen, a kiket vagyonúkban megkárosított, azokat kárpótolja ; az idézés nélkül elfogott és elítélt nemeseket, így Zólyomi Dávidot és Fráter Pált azonnal bocsáttassa szabadon, jószágaikat adassa vissza s ezután csak »országunk törvénye szerint citáltassanak.« A topái egyezség pontjait hajtsa végre, a Bethlen <Gábor-féle síremlékalapból kölcsönvett hétezer frtot fizesse meg. Töröltesse az 1636 febr. országgyűlési végzések 1. articulusát, mely őt megbélyegzi,4 s az előbbi országgyűlések, különösen az 16Я5 májusjúniusi gyulafehérvári országgyűlés XIX. articulusát a homagium letételének feltétlen kötelezettségéről, 5 melyet a fejedelem »in privatam vindictam csináltatott az régi jó rendtartások ellen«, mert az országgyűlés olyan értelmű határozathozatalt sohasem sürgetett. Metesdet és Gaurát neki, Bábolnát és Monorát pedig Bethlen Péternek adja vissza ; engedje meg fiának a békés kiegyezést azzal az asszonynyal, kinek urát véletlenül megölte. Ne kívánja tőlük, hogy fenhatósága alatt éljenek, de viszont erdélyi jószágaikban »lenni vagy ideig lakni szabados legyen.« A hozzájok hű ecsedi és huszti szolgáik birtokai megtartassanak s azok a legteljesebb amnestiában részesüljenek.6 1 G. Kraus: Siebenbürg. Chronik. (Font. Rer. Austriac. III. 120. 1.) 2 Bethlen István naplója. Tört. Tár. 1884. 305. 1. 8 G. Kraus: Siebenbürg. Chronik. (Font. Rer. Austriac. III. 121. 1.) 4 »Nem tudván semmit abban, miképpen Ngodat szabad electionk ellen titkon, hírünk nélkül hítta és úgy akart magának s gyermekinek hasznot keresni, az mi eleetionknak és abbéli szabadságunknak nagy sérelmével és romlásával.« Erd. Orsz. Emi. IX. 459. 1. » Erd. Orsz. Emi. IX. 421—22. 11. " Török-magyarkori államokmánytár. III. 339—40. H.
