Századok – 1910

Értekezések - KUBINYI MIKLÓS: Az »átkos emlékű« János deák 701

AZ »ÁTKOS EMLÉKŰ« JÁNOS DEÁK. 709 Az itt idézett okiratokból kitűnik tehát, hogy a per folyamán Mártonnak, illetőleg az ő atyjának, Madáesi Andrásnak a törvényes leszármazása jött kérdésbe. De, bár ez, a tanúvallomásokkal beigazoltatott, Madáesi Szaniszló, Márton magvaszakadása czímén támasztott birtokigényeivel — mint láttuk — mindazonáltal elüttetett ; a miből következtethető, hogy jogosan már a Márton elei sem bírhattak valamit Madácsházán. Es ha Péter szentgyörgyi és bazini grófnak idézett ítéletét figyelemmel elolvassuk s a fentebb idézett 1412-iki exempt ionalis levéllel összehasonlítjuk, nem lehet kétségünk az iránt, hogy a jelen tanulmányban előforduló összes Madáchiak vagy Madácsháziak, madacsáni birtokrészeiket csak mint a máglyán kimúlt János deák oldalrokonai, vagy leánynegyed czímén bírták. összegezve az előadottakat, az idézett okiratokból kitűnik, hogy Madácsházát (máskép Domenföldét) Domen fia Benedek kapta Károly királytól adományul ; hogy ezen Benedek fia volt János deák (az okmányhamisító), kinek hűtlensége következtében birtokát Zsigmond király 1390-ben a Csoltóiaknak adományozta ; hogy János deáknak egyik fiát Lászlónak hívták, kinek Zsófia nevű leányától származott MadacJiMzi Szaniszló. Ugyanezen okiratokból továbbá, minden valószínűség szerint következtethető, hogy a »maledictus<<-nak a nemzedék-rendben feltüntetett LAszlón kívül még több gyermeke is lehetett, kiktől az idézett 1412. és 1447-iki Madacsiak (Madáchháziak) fi- vagy leányágon leszármazhattak. Ellenben a valószínűség minden látszata daczára, egyelőre csak sejtelem marad, hogy János deák nagyatyja Domen, Syburnak, a Thuránszkyak ősének a fia lett volna. Teljesen homályban marad : mi történt a Csolthóiakkal, kik Madáchházát Zsigmond királytól adományul kapták ? Felölök az idézett okiratokban sehol sem történik említés, a miből csak azt következtetem, hogy a birtokot még Zsigmond király visszaváltotta s azt a husziták garázdálkodása következtében ismét nagyobb fontosságra emelkedett nagyvári királyi birtokhoz csatolta. A Csolthói előnevet tudtommal három előkelő család használta : a már kihalt Cholthói Beretky- és Basó-családok és a még virágzó Ragályi-család. Ezeknek a levéltárai adhatnának tehát útbaigazítást a felvetett, genealógiai, mint helytörténeti szempontból igen érdekes kérdésre. Az itt előadottakkal, s nevezetesen Horváth Sándor tagtársunknak a »Liptói Registrum<<-ról szóló becses tanulmányával összefiiggőleg, legyen szabad végül a Kubinvi-család levéltárában,