Századok – 1910

Tárcza - G. K.: Széll Farkas † 70

70 tárcza. SZÉLL FARKAS 1843—1909. Bessenyei Széll Farkas apai ágon kálvinista papi család sarja volt. Atyja, Széll Sámuel hódmező-vásárhelyi lelkész neve ismeretes volt a protestáns egyházi irodalomban, sőt a Péczely József Lantjá-ban költeményei is vannak. Anyja Bessenyey leány, a magyar irodalomtörténetben 1 korszakot jelző Bessenyey György családjából. Ilyen szülei örökséggel nem csoda, ha ifjúkorától fogva melegen és munkásán érdeklődött a magyar irodalom iránt. Az Arany János befolyása alatt, kinek a nagykőrösi gynmasiumban tanítványa volt, először költeményeket írt és adott ki, majd lassanként magyar irodalomtörténeti tanulmányokra tért át. Nagy gonddal szedte össze anyai ősének, Bessenyey Györgynek különböző könyvtárakban lappangó kézirati műveit, életadatait, és megirta kimerítő életrajzát, s kiadta később egyik művét, a Bihari remetét. A magyar irodalom történetében maradandó nevet szerzett magának a Béla király és Bankó leánya gyönyörű XVI. századi históriás ének szerencsés megtalálása és gondos kiadásával. Ezen ballada, vagy inkább trufa, habár horvát nyelvből van fordítva, a Szilágyi és Hajmási története mellett a XVI. századnak legértékesebb népies költői darabja. Es a mint a Szilágyi és Hajmási történetének akadtak újabb feldolgozói, hiszem, hogy lesz költőnk, kit e pompás kis költői mű még inspirálni fog. Nem rendszeresen, de szeretettel és alaposan foglalkozott lijabb időben a magyar történelmi nyelvészettel is. A Magyar Nyelv-ben megjelent ily irányú apróságai mutatják, hogy gyűjtései közben mindig figyelemmel olvasott, és helyes, gondos megfigyeléseket tett. Egyik kedves gondolata és terve volt a régi magyar jogi és igazságszolgáltatási nyelvnek és kifejezéseknek összegyűjtése. Ezen a téren, mint a debreczeni kir. táblának sok éven át tanácselnöke, sokat dolgozott, többek közt a debreczeni városi levéltárnak XVI—XVIII. századbeli nagybecsű magyar jegyzőkönyveiben, és hagyatékában bizonyára nem érdektelen adatok vannak ez irányban. Jellemvonásai közé tartozott, hogy nyelvünk tisztasága, magyarossága iránt a legaprólékosabb mindennapi figyelemmel volt, és megjegyzéseit mindig valami érdekes új megfigyeléshez vagy adathoz kötötte, és ilyennel igazolta azokat, vonzó és tanulságos modorban. Egész életének külső kereteit hivatalán lávül a könyvgyűjtés szenvedélye töltötte be, és legkiválóbb könyvgyüjtőink közé tartozik. Egyesülve volt benne az amateur szeretete és érzéke az egyes gyüj-