Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Észrevételek dr. Iványi Béla úrnak »Sáros vármegye monographiája I. köt.« című művemről írt bírálatára 856

863 TÖRTÉNETI IRODALOM. mű ellen a hajsza úgy, hogy a mikorra 1910 jún. havában a kinyomott két kötet elkészült, de okt. elejéig — alispáni rendeletre — szét nem küldetett, az ellenfél egy kis parázs kirohanást szervezett. Közben 1910 május 18-ról a következő levél jutott el hozzám : >>... A mű (Sáros vm. mon. I. К.) ismertetését szívesen vállalom, hisz egy kevéssé magam is bepillantottam már a megye mozgalmas múltjába ; azonban őszintén meg kell vallanom, hogy már az I. kötetnél feltűnt nekem, hogy а XIV., XV., XVI. század állapotai alig vannak méltatva és — noha rengeteg forrást ismerek ezen korból — azok a jelen kötetben figyelembe nem vétettek. Nagyon természetes tehát, hogy ezzel nem értek egyet és már most szóvá teszem, hogy az új és legújabb kor történetének tágabb kidolgozása az említett századok rovására történt.« In í »Egyebekben biztosíthatom C-t, hogy ismertetésem teljesen pártatlan lesz, és a végzett óriási munkáért a kellő elismerést a tudományos, sőt legtudományosdbb bírálat sem tagadhatja meg. Minden könyvnek vannak hibái, de viszont előnyei és érdemei is, a mit megtagadni senki semmiféle czímen meg nem tagadhat. .. Dr. Iványi Béla.« (Válaszom а XIV—VI. sz.-i állapotokra az volt, hogy az I. kötetben még nem írtam történetet. Az majd а IX. és XV—VI. szakaszokban következik.) Majd 1910 augusztus havában a bírálónak második levelét kaptam meg, mely a mű II. kötetének vételéről azzal értesít, hogy ez »sikerültebb az elsőnél«. De — minő véletlen összejátszása a dolgok sorának! — már aug. vége körűi közszájon forgott Eperjesen a szó, hogy Dr. Iványi úr a Századok-ban lesújtó bírálat írására készül ellenem !. . . • Ezek után felvetem a kérdést, hogy tárgyilagos írónak ítéli-e az olvasó Dr. Iványi urat, a ki szerint 1910 aug. elején még a munkám kiállja >>a tudományos, sót legtudományosabb« kritikát, de a hó végére az már merő hülyeség? S ítélheti-e az olvasó tárgyilagosnak őt akkor, a mikor a vármegye bizonyos köreiből már hónapokkal az Iványi úr kritikájának megjelenése [előtt kiadták a jelszót, hogy : »Ügy kell agyon ütnünk az írót, \hogy vissza ne rúghasson ?« * Nem, Bíráló Űr ! ez az ön írása nem tárgyilagos kritika, Nem is kritika, hanem lehurrogás, világos törekvés legalább is arra, hogy elnémítsa a vidéki írót. Kézzelfoghatóan bebizonyítottam azt, hogy ön két felé ítélt, de a második ítéletét elfogultság sugalmazta.