Századok – 1910

Történeti irodalom - Zagorsky; Vladimir: François Rački et la renaissance scientifique et politique de la Croatie. Ism. Kont Ignácz 852

853 TÖRTÉNETI IRODALOM. révén és az utolsó egy nyomtatásban megjelent thesis alapján és szóbeli vizsgálat után nyerhető el. Ezen thesisek közt sok az angol, orosz és szláv tárgyú. Ezek sorában jelent meg 1907-ben Yakschitch műve : L'Europe et la résurrection de la Serbie (1804—1834.), a mely Thallóczy Lajos szerint sok tekintetben kifogás alá esik, de itt mégis jó szolgálatot tesz ; a múlt évben pedig Zagorsky munkája, melyet itt nemcsak azért ismertetünk, mert Rackit mint tudóst Magyarországon is tisztelik, de mert Magyarországról gyakran szó esik benne. A szerző feladatáúl tulaj donkép azt tűzte ki magának, hogy Raöki életével ismertesse meg a francziákat, de minthogy ő Horvátország politikai életében is nagy szerepet játszott, a munkában eléggé bőven tárgyalta a magyar-horvát viszonyt a kiegyezéstől Racki haláláig. Nem lehet megtagadni a szerzőtől bizonyos fokú kritikai eljárást Raöki történeti műveinek jellemzésénél, de a politikai téren tisztán horvát állásponton áll. Különösen a bevezetésben van egy pár hely, a hol elveti a sulykot ; így midőn azt mondja, hogy már 1790-ben, mikor a horvátok egyesültek a magyarokkal II. József önkényes eljárása ellen, ez utóbbiak nemcsak a szabadságért, hanem az uralomért harczoltak, midőn a magyart »race usurpatrice et tyrannique«-nak nevezi (11. 1.) ; midőn azt állítja, hogy Horvátország 1790-ig mindig független ország volt, mert ha Kálmánt meg is koronázták királynak, az egész középkoron át és a Habsburgok alatt is ezt a függetlenséget elismerték. Jellasichról azonban bátran bevallja, hogy miután Magyarország ellen felkelt, csak a bécsi udvar eszköze volt (19. 1.) s hogy Gaj a bécsi kormány szolgálatában állt. A munka legérdekesebb része a Racki bő és szépen megírott életrajza. Elkíséri gyermekkorától fogva s kiemeli, hogy a fiatal Racki 1844-ben azt kérte atyjától, küldje a pesti egyetemre, hogy megtanulhasson magyarúl, de ez nem sikerűit neki. Elment Bécsbe a Pazmaneumba, majd az Augustineum-ba ; e mellett Herdert tanulmányozta, a kinek befolyása történeti művein meglátszik, de csak Rómában sajátította el a történeti módszert. Ott Theiner pártfogásába vette, Henzen nagy tudása is hatott rá, de ezek daczára első műveiben nem mutatkozott jó palaeographusnak. Dicséretére kell mondani Zagorskynak, hogy ámbár Rackit nemcsak nagy történetírónak, de a horvát jogfolytonosság egyik főharezosának tekinti, nem mulasztja el rámutatni arra, hogy mily romantikus volt néha az a történeti iskola, a melyet megalapított. így azt mondja róla : »II est un des spécimens les plus curieux de cette école historique du romantisme slave qui mettait la science au service du patriotisme et qui cherchait avant tout dans le passé les titres de la Renaissance patriote« (171. 1.) ; SZÁZADOK, 1910. X. FÜZET. 69 f