Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

TÖRTÉNETI IRODALOM. 753 jegyzőkönyv. (117. 1. alján.) ! ? ! Hol vannak ezek az adatok ? Csak egyetlenegy magyar kurrentálást vagy hirdetést mutasson nekünk szerző úr a XV. századból. Hogy ha pedig XV. századi magyar megyei jegyzőkönyvet is fog a szerző úr mutatni, a Tóth Sándor név örökké élni fog ! Egyébként a vármegye magyarságáról (helyesebben Eperjes magyarságáról) reális középkori adat csak egy van az egész fejezetben, t. i. a 119. 1. 2. bekezdésében említett azon tény, hogy 1454-ben Eperjesen magyar pap is volt. (Ld. : Békefi : A népokt. tört.) Ha a szerző úr az eperjesi, bártfai levéltár okleveleit, adólajstromait végignézegette, tanulmányozta és felhasználta volna, micsoda nagyszerű fejezetet hozhatott volna össze a megye, meg a városok hajdani magyarságáról ! A tizenharmadik fejezet a népszámmal foglalkozik. Persze népszám a megyében csak a XVIII. század vége felé van, addig nincsen semmiféle nép. Avagy az tán csak nem népszámadat, hogy »1596-ban 33 megye, 1599-ben 17 megye állt a magyar király alatt« ? Ha a szerző úr vett volna magának egy kis fáradságot és átnézte volna azokat a közép-és újkori városi adólajstromokat, a melyeket az imént említettem és a melyekben minden városi polgár már Zsigmond király korában név szerint meg van említve, ha továbbá az Országos Levéltárban őrzött 1427 évi sárosmegyei adólasjtromot (Dl : 32690), ezenfelül az ugyanott őrzött és a következő évekből való dicalis conscriptiókat, u. m. : 1538, 1539, 1540 (melyben pontosan meg van, jelölve, hogy a megye mely részei voltak ekkor János királyé), 1543, 1548,1551, Í557,1558 (igen jó összeírás), 1566,1567 (mely egyike a legjobb összeírásoknak és annyira részletes, hogy belőle még a jobbágyok, sőt zsellérek száma is megállapítható), 1570 (dicalis conscr. irreg. 3 csomó), 1572, 1576, 1578, 1583, 1588, 1598, 1599, 1600, 1601, 1602, 1603, 1605 (ez a leégett falvakat sorolja fel), 1608 (ez a házak összeírását adja), 1609, 1610, 1613, 1618, 1620, 1622, 1626, 1635, 1647, 1696 mind igen jó és részletes összeírásokat (Dical. Conscr. cottus Sáros 34, 37, 39 kötetek) feldolgozta volna, micsoda nagyszerű birtok- és népmozgalmi statisztikai tanulmányt írhatott volna. Mindezeken felül Eperjes, Bártfa és Szeben városoknak 1603. évi rendkivűl érdekes, hadi és inűvelődéstörténelmi szempontból is fontos összeírásait (Dicalis conscr. irreg 1. csomó) szintén nem ártott volna megtekinteni. Igaz, hogy mindezeket el kell olvasni tudni. Persze a Statisztikai Hivatal modern kiadványait sokkal könnyebb és kényelmesebb olvasgatni és közölni. Az ötödik szakasz a birtok kialakulása czímet viseli. Itt ismét előtérbe lép az értelmetlen stylus. Mellőzve a trágyátlan (sic !) földművelésről mondottakat, szerző úr azután Szent István