Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

TÖRTÉNETI IRODALOM. 751 álló tojásdad (olasz) pajzsot, »a mely vízszintes irányban két félre oszlik«, a mit heraldice helyesen úgy kellett volna mondani, hogy ilyen és ilyen színnel vágott pajzs, melynek felső — nem arany (!) hanem, a mint a képen is látható : kék — mezejében ez, alsó mezejében meg az van. Keresztforma stólát (?), habos (?) pólyát stb. a heraldikai műnyelv nem ismer. Van igenis hullámos pólya (fascia undulata), kir. korona van (magyarul), nem diadéma, pálmaágak, nem foszlány stb. A mi pedig a 90. oldal utolsó bekezdésében heraldikai dolgokról olvasható, az arról tesz tanúságot, hogy a szerző nemcsak a gyakorlati, de az elméleti heraldikában is teljesen járatlan. Ugyanitt sokat emlegeti a szerző úr a Forgáeh-féle czímermotivumot (!). Ezekre az absurd mesékre meg kell jegyeznem, hogy a Trencsén körűi és az ország északnyugatán élő Forgách-család (Ferencz és fivérei) 1525-ben II. Lajostól tényleg kapott czímeres nemeslevelet. (Eredetije : Magy. Nemz. Múzeum Forgách-lltár.) Ebben a czímerben azonban egy csőrsisak fölött csak egy női fej látható, (Ld. : Bártfai Szabó László : A Hunt-Paznan nemzetségbei ' Forgách-család története. 161. 1.) nem pedig »női czímeralak«. A család első rangemelése 1660 márczius 30-án történt, míg Sáros vármegye, mint azt a szerző úr írja, (90. old. 2. bekezdés), 1615-ben kap czímerújítást. Ilyenformán talán inkább a Forgách-czímerben kellene sárosmegyei czímermotivumot (?) keresni, ha ilyen képtelenségekről a heraldikában egyáltalán beszélni lehetne. Egyébként a mi a családnak a megyében való »hosszas és fontos« szereplését illeti, — a mivel SZÍ гиб úr ezt a motivumos históriát megokolni igyekszik, erre nézve a monographia I. kötet 309. oldalára utalom a szíves olvasót, a hol a szerző a család hosszas és fontos szereplésével három sorban és négy kései dátummal végez. A többi heraldikai képtelenségre, a mit a szerző úr a Forgách-motívum czégére alatt feltálal, nem érdemes a szót vesztegetni. Következik a megye pecsétjéről szóló rész. Itt az első bekezdés kiváló stylusán kivűl megemlítem, hogy megnéztem az Országos Levéltárban lévő Liber Regiusok 66. kötetét, melynek 819-ik lapján találjuk a Sárosmegye részére 1839-ben kelt pecsétadományozó oklevelet és pecsétképet. Itt visszacérve a 90. lap 3. bekezdésére, meg kell jegyeznem, hogy a megyei czímeren a pajzs felső mezeje nem arany —• a mint már mondtuk — hanem kék (egyébként a kötetben közölt képen is kék), a lágyékig meztelen nőalaknak pedig semmiféle szárnya, ruhája, stólája vagy cingulusa nincsen és a derekán öv sincsen. A monographia IV. szakaszához értünk immár, melyben a vármegye lakosságáról van szó. A tizenegyedik fejezet czíme : 52*