Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

TÖRTÉNETI IRODALOM. 743 hatóságát és megbízhatóságát tette tönkre, hanem a bíráló munkáját is mód felett megnehezítette. Mindennek persze megvan a maga oka, a mire majd annak idején rá is térünk. Azonban szerző úrnak ez a hibája megbocsáthatatlan marad még akkor is, ha a monographia harmadik kötetében fel is fogja sorolni majd az általa használt munkák jegyzékét. Ezt rendszerint az I. kötet legelején szokás megtenni, bár még ez sem elegendő. Tgy és ilyen módszer szerint nem ma, a XX. század elején, de már nagyon régen nem lehet monographiát vagy egyáltalán történelmi munkát írni. Vizsgáljuk immár az előttünk fekvő munkának fogyatékosságait, bár — az igazat megvallva — sokkal könnyebb és rövidebb volna annak relative használható részeiről beszélni, mert absolut értékű része úgy sincsen. A már említett Bevezetés és egy hangulatos Előhang után nyolcz szakaszban és 18 fejezetben a következőket tárgyalja a szerző. Az I. szakasz hét fejezete a vármegye földrajzával foglalkozik. Minthogy a Századok nem földrajzi, hanem történelmi folyóirat, ennek a résznek megbírálására nem is vállalkozom, csupán az első fejezet első szavai ellen emelünk kifogást, hogy t. i. »Sáros vármegye az egykori Szarmaczia része« (?) volt. Ha a szerző úr tudná azt, hogy a szarmaták síkságokon élő lovasnép voltak, akkor a bérezés megyét nem nevezte volna ki Szarmáczia részének, a minthogy az szarmata terület éppen a mondott oknál fogva nem is volt. A »Nemesített marhaállományáról szóló fejezet alczímmel és legmodernebb statisztikai táblázatokkal a vármegye földrajzáról szóló szakasz befejezést nyer és a szerző áttér a második szakasz tárgyalására, melynek feladata volna bennünket a megye őskorával és a leletekkel megismertetni. A körülbelül egy ívnyi (16 oldal) fejezet a 68. lap második bekezdésétől számítva az Archaeologiai Közlemények V. kötetének (1865. évfolyam) 89. és következő lapjairól lett kiollózva. Itt ugyanis a néhai jeles archaeologus, Henszlmann Imre, az Osztópatakon talált régiségekről értekezik. A szerző úr felületes még az átírásban is, a mennyiben még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy a még 1865-ben használatban volt lábat, hüvelyket és perczet modern hosszmértékre számítsa át. A ki egyébként erről a tárgyról bővebbet akar tudni és jobban akar tájékozva lenni, annak ajánljuk, hogy az eredeti czikket olvassa el. A harmadik szakasz a honfoglalás kora és a megye kialakulásának kezdete czímet viseli, de már előre elárulhatom, hogy a megyét illetőleg itt (t. i. a honfoglalásban) elég kevés szó esik. A mit erről itt olvasunk, az zavaros és értelmetlen. A szakasz első