Századok – 1910

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Bakics Pál; II. Brankovics György és Csernovics Arzén. - I. közl. 725

736 DR. SZENTKLÁRA Y JENŐ. küldött is részletes utasítást az iránt, miképpen és hová temessék el Brankovicsot. De a deszpota szívós természete furfangosabb volt a császár intézkedésénél. József 1711 április 17-én himlőben meghalt. Ellenbe i Brankovics még néhány hónappal túlélte a császárt. Sőt ugyanakkor, mikor Bécsben a temetéséről gondoskodtak, Brankovics szellemileg még oly erősnek érezte magát, hogy az uralkodóhoz sajátkezűleg terjedelmes fölterjesztést készített, melyben hosszasan felpanaszolta, mennyire sérelmes reá nézve, hogy már egy évtizednél tovább tartják rabságban, noha ő soha semmiféle bűnt el nem követett. Ellenkezőleg igen nagy és fontos szolgálatokat tett az uralkodóháznak. S noha a szerb előkelőségek már ismételten közbenjártak ő felségénél a szabadonbocsátásáért s erre nézve az udvar biztos kilátást is nyújtott, helyzete mindazonáltal még most is változatlan és reményei a jog s igazság ellenére máig sem mentek teljesedésbe. Biztosítani óhajtván tehát rokona és örököse, Lippai Brankovics János számára a jövőt, arra kéri a császárt, hogy azt az 1000 frtnyi évi összeget, melyet eddigelé ő maga élvezett, ezentúl örökösének is utalványozza ki, ismerje őt el örökösnek és erősítse meg örökösödési jogában s családi vagyonában. Azonban I. József közbejött halála a deszpotának ezt a reménységét is meghiusítá. Ekkor Eleonóra özvegy császárnéhoz fordult. Kéri a fejedelemasszonyt, rendelje el legalább évdíjának pontos kiszolgáltatását, nehogy éhen kellessék elpusztulnia. Ettől az aggodalmától 1711. évi decz. 19-én megszabadítá a halál. Gutenstein Venczel, prágai várparancsnok, csak decz. 30-án értesíté Brankovics haláláról a bécsi udv. haditanácsot, azzal a megjegyzéssel, »weichergestalten der zu Éger inhaftirte despot Pranckovitz dass zeidtliche an einem vermutlich starken stecksluss gesegnet.« Temetése vajmi szegényes lehetett, mert mindössze csak 6 frt. 42 krba került. Ezt az összeget is Brankovics házigazdája, Mineti György András kölcsönözte. Ebből fizetett a koporsóért 3 frtot, a fuvarosnak, »so den verstorbenen zu grabe geführt«, 1 frt 30 krt. Kétségkívül a cseh kamarát terheli a lelkiismeretlenség vádja, hogy kivált az utóbbi időben sokszor több évnegyeden át sem utalta ki Brankovicsnak a járandóságot, minek következtében kénytelen volt értékes holmiját, többek közt még a kardját is elzálogosítani és különböző helyeken adósságot adósságra halmozni,1 úgy hogy még a két szolgája bérét sem volt képes kifizetni. A bécsi udv. kamara e miatt szigorú rendreutasításban részesíté ugyan a prágai cseh 1 A császár elé terjesztett összeírás szerint 1522 frt. 33% kr. adósság maradt Brankovics után.