Századok – 1910
Értekezések - ECKHART FERENCZ: A pápai és császári kanczelláriai gyakorlat hatása Árpádkori királyi okleveleink szövegezésében 713
722 ECKHART FERENCZ. felsorolt ispánok számát s minőségüket illetőleg nem volt állandó szokás érvényben. Az ifjabb királyok rendesen a saját országrészükhöz tartozó egyházi és világi nagyokat és saját udvari tisztviselőiket sorolják fel.1 A német birodalmi kanczelláriai gyakorlatban is találkozunk ugyan az országnagyok felsorolásának formulájával, mint datumkiegészítő részszel. Ez azonban a király tanácsadóinak, az oklevéladásért közbenjáróknak felsorolásából fejlődött ki, a mi IV. Henrik kiskorúsága alatt veszi kezdetét, utóbb csupán a dátumot, egészíti ki s az ünnepélyesebb alakban kiállított okleveleket díszíti.2 Hasonló fejlődés alapján szerepel a formula a franczia királyok okleveleiben is, hol legkorábban állapodik meg bizonyos rend a felsorolt udvari hivatalok számát, valamint azok egymásutánját illetőleg.3 Hogy a napnak római naptár szerint való jelölése, mi II. Endre uralkodásának utolsó éveiben állandósul, a pápai vagy császári befolyásnak tulajdonítható-e, nem tudjuk eldönteni, mert úgy itt, mint ott alkalmazásban volt, bár a császári kanczelláriában II. Frigyes idejében a hónap napjainak folyószámmal való jelölése is szokásos. A privilégium mellett, melyet okleveleink éppúgy, mint a curiai gyakorlat, pagina névvel neveznek, van egy egyszerűbb forma, mely eleinte csak a manadatumokban, utóbb azonban más oklevelekben is helyet foglal. Jellemzi a kisebb királyi czím, megelőző Ego-va\ vagy a nélkül, melyet IV. Béla korában Nos vált fel, az üdvözlés formulája adresse-szel, a privilégiumoknál jóval rövidebb dátum, mely rendesen csak az incarna ti о és az uralkodás évéből áll. A királyi privilégium formája II. Endre uralkodásának utolsó évéig a fentvázolt marad. Bár szórványosan előbb is találunk rá példát,4 nagyobb mértékben Ugrinus második kanczellársága idejében (1230—1235) jön újabb alak divatba, bár a régi sem vész ki teljesen. IV. Béla már mint ifjabb király, következetesen használja ez újabb formát s uralkodása alatt a régi csak igen kivételes esetekben nyer alkalmazást, ha a kanczellár maga az oklevél datariusa és az oklevél aranybullával van megerősítve, vagyis az ünnepélyesség kifejezésére.5 1 Wenzel XI. 180., 182., 200., 234., 236. stb. 2 Erben i. m. 351. 3 Léop. Délisle : Catalogue des actes de Philippe Auguste Paris 1856. LXXIX. s köv. 11. 4 Wenzel VI. 410.. 455., 483. 5 Wenzel VIII. 55. Fejér IV. 2. 138. Knauz I. 560.
