Századok – 1910

Történeti irodalom - Mayer; Theodor: Der auswärtige Handel des Herzogthums Österreich im Mittelalter. Ism. Eckhart Ferencz 678

680 történeti irodalom. 680 Ausztria másfelé bizonyosan passiv volt, Magyarország felé legfeljebb 10.000 font dénárt szállíthatott volna. Hogy uralhatta volna ez öszeg egy idegen s oly nagy és gazdag ország forgalmát ? ! Az sem tshető fel, hogy a nemesérczben gazdag Magyarország uralkodói nyugodtan tűrték volna, h ogy idegen pénz sajátjukat háttérbe szorítsa. A denarii Viennenses nem egyéb, mint bécïi mintára vert dénárok, melyeket Károly Róbert szorított ki 1342. évi decretumával a forgalomból. A cursus monetae maior a kereskedelmi mérleggel nem hozható összeköttetésbe. Minthogy Ausztria kereskedelme Németország felé erősen passiv volt, Magyarország felől kellett magát kárpó tolnia. Az Ausztriából Dél-Németországba szállít itt ezüst magyar eredetű, minek fejében Ausztria textil árúkat vitt be Magyarországba, hisz maga alig egy nyolczadát fogyasztotta el a Németországból importált textilárúknak, mint azt XV. századi adatok bizonyítják. A kereskedelmi mérleg körülbelül 35.000 font dénárral volt kedvezőtlen hazánkra nézve, mit könnyen kibirt, sőt érdeke volt, hogy termékének, az ezüstnek, iparczikkek fejében piaczot találjon. A Stapelrecht élvezetében, de meg természetes helyzeténél fogva is a Magyarország felé való kereskedelmet Bécs városa tartotta kezében. Fejlődő gazdagsága azonban a XIV. században magyar és cseh részről erős támadásoknak volt kitéve. János cseh király egy Frankfurt részére 1336-ban adott privilégiumában nyíltan kijelenti, hogy a magyar királylyal egyetértve a kereskedelmet, mely eddig Bécsen keresztül irányult Magyarország felé, országán át akarja vezetni és e czélból Brünn városának Stapelrechtet adott. Ugyanezt a czélt szolgálják Károly királynak ez időbeli vámlevelei. Volt ugyan kereskedelem ez úton is, de a költséges szárazföldi út korántsem versenyezhetett az olcsó dunai vízi úttal, a bécsiek nem is nagyon panaszkodtak miatta. A passaui vámszámadások lehetségessé teszik, hogy Dél-Németország és Ausztria egymásközti kereskedelméről biztos képet nyerjünk. A mérleg a XlV. század második felében nagyon megváltozott. Ez a kor Bécs városának virágkora. A XV. században azonban erős viszontagságokon ment keresztül a város. Ennek okai : nem tért át a német városok mintájára a kis üzemű iparról a nagy iparra, a Venczel adományozta passaui Stapelrecht a kereskedelmet bénította meg, de legfőképen, mert a német kereskedők a bécsi Stapelrechtet kijátszszák s maguk tartanak megbízottakat (Lagerherren) Bécsben, kik nemcsak a kivitelt és behozatalt bonyolítják le, hanem élénk banküzleti működést is folytatnak. Ily módon a közvetítő kereskedelem Bécsre nézve elveszett s legnagyobb részt nürnbergiek kezébe került. A pozsonyi