Századok – 1910

Történeti irodalom - Békefi Remig: A káptalani iskolák története. Ism. Erdélyi László 662

történeti irodalom. 669 régibb lectort és cantort már fölváltották régi tanítói foglalkozásukban s helyettesítették, pótolták vagy segítették őket az istentiszteletben, a kórusi zsolozsmázásban a klerikusokkal vagy deákokkal és a prebendás papokkal. Scholasticus és lector vagy sublector egyidejűleg aligha tanítottak, hanem tulaj donképeni tanító-czímnek tekintve a scholasticust, vele időnként vagy a lectorság, vagy a sublectorság azonosult, illetőleg egy személyben egyesült. Nem hiába valljuk, hogy a középkor az egyházi műveltség kora szemben az ókori pogány és az újkori világi műveltséggel. Békefi iskolatörténeti nagy monographiái lépten-nyomon igazolják, hogy a középkori tanítás a plébániákon épp úgy, mint a káptalanokban sokáig tulajdonképen papnevelésre irányult, s még azok a tanult emberek is, kik ellenkező hajlamuk vagy más körülmények folytán nem vették föl a nagyobb egyházi rendeket, hanem megnősültek s világi pályákon működtek, már tanuló korukban többnyire fölvették a hajkoronát és ezzel tagjai lettek az egyházi, deáki rendnek s a világiaktól való megkülönböztetésül hosszabb ruhát, tunikát viseltek. Ezek aztán mint papok, íródeákok, jegyzők, prókátorok, bírák, s világiasabban viselkedve mint tiszttartók, várnagyok és hadnagyok részint uraik mellett tanácsaikkal, részint önállóbb szerepben ha nem is döntő, de mindenesetre nagyhatású szervei voltak a középkori társadalmi és állami életnek. Hogy iskoláikban mi mindent tanultak, azt teljesen kinyomozni nem lehet. Maradtak ránk tankönyveikből egyes kézirati és nyomtatott példányok, grammatikák, computusok stb. Oly könyvek voltak ezek, a minőket Nyugat-Európában is használtak és a melyek századokon át sok nemzet Írástudóinak igényeit kielégítették. Kétségtelen azonban, hogy a szellemesebb s koruk mozgalmai iránt fogékonyabb lelkű tanárok sohasem elégedtek meg a tankönyv általános és száraz tartalmával, hanem meg tudták eleveníteni s hallgatóik lelkéhez közelebb tudták vinni azt a tudományt, a mely bennük a tankönyv tartalmát az élet tapasztalataival s ennek nyomában támadt gondolataikkal és hazafias érzésökkel megsokszorozta, oly irányokban is hatékonynyá tette, a hová mi már nem merünk elkalandozni, mikor ama régi tankönyveket forgatjuk és idegen kíváncsisággal olvasgatjuk. Ügy hiszszük, hogy Békefi műve szakemberek kezében sok érdeklődésnek fog táplálékot adni, sok elmét megtermékenyít majd arra, hogy mélyebben belelásson a régi idők homályába s a Kalocsa 1338, Pécs 1342, Győr 1345, Gyulafehérvár 1348 előtt, Szepes 1369, Bács 1372, Csázma 1379, Tit 1 1399, Zágráb 1417, Esztergom 1510 (!).