Századok – 1910
Kisebb közlemények. - Pivány Jenő: Mann Dudley Ambrus jelentése Clayton M. János külügyministerhez. - II. 653
656 kisebb közlemények. Magyarország évenként körülbelül 25 millió osztrák köböl búzát, 20 millió rozsot, 30 millió zabot, 23 millió árpát, 17 millió tengerit, 10.000 mázsa rizst, 27.000 akó bort, 60 millió fent dohányt, 50 millió mázsa szénát, 350.000 mázsa gyapjút, néhány ezer font selymet és 11 millió (osztrák) öl fát termel. Bányái 3100 márka aranyat, 69.287 márka ezüstöt, 493 márka higanyt, 39.017 mázsa rezet, 27.000 mázsa ólmot, 300 mázsa ónt, 425.000 mázsa vasat, 9000 mázsa antimoniumot, 17.000 mázsa timsót és 800.000 mázsa kőszenet szolgáltatnak. A legutolsó census idejében a lovak száma 1,000.000, a szarvasmarháé 4,260.000, a juhoké 17 millió és a disznóké 4 millió volt. Nem ismerek olyan nyers terméket, a melyet Magyarországnak előnyösen eladhattunk volna, sem olyant, a melyet tőle vásárolhattunk volna. Az összes ipari czikkeket, a melyekre Magyarországnak szüksége van, vagy legalább is a legnagyobb részüket, előnyöse,bb föltételek mellett szerezhette volna be más országoktól, mint tőlünk. Ërdeksi, a mint látható, főleg mezőgazdaságiak lévén, és gvári ipara alig lévén említésre méltó, megbecsülhetetlen kereskedelmi szövetségese lehetett volna Angliának. Hozzátehetem még, hogy a tulajdonképpeni Magyarországnak nincs egy hüvelyknyi tengerpartja sem. Fiume (egy biztonság nélküli kikötő), Buccari és Porto Ее Horvátországban fekszik ; Zára, Spa lato, Ragusa és Cattaro pedig Dalmác.ziában. Ha siker koszorúzta volna is a magyarok küzdelmeit, — még ha természetes határaik közé Horvátországot és Dalmácziát is bevették volna — a legkedvezőbb szerződések mellett sem tarthattunk volna fönn velük nagyobbszabású hajóforgalmat, sem pedig jövedelmezőbb közvetett forgalmat, mint a milyent most Aiisztiiával szemben élvezünk. 15. Szám. ' Párizs, 1849 old. 25. (Kivonat.) (E levél legnagyobb része egy már régen feledésbe merült francziaamerikai diplomatiai incidensre vonatkozik.) Utolsó szakasza így szól : Tegnap véletlenül és először találkoztam Teleki gróffal, Magyarországnak Francziaországhoz accréditait, volt követével. Mindkét kezével megszorítva jobbomat, fölkiáltott : »Nem tévedhetek azon hitben, hopy volt egy nagylelkű nemzet, a mely kész volt drága hazámat elismerni, mihelyt a viszonyok megengedik«. A honfitársain elkövetett igazságtalanságok és az ő bánatuk miatt vérző szívvel, nem felelhettem neki másképp, mint igenlő, néma meghajlással. Azon naptól kezdve, a melyen megbízatásomat megkaptam, gondosan kerültem magyarokkal való minden beszélgetést, föltéve magamban, hogy első beszélgetésem külügyministerükkel leszen. Először azért, mert — ügyük iránti rokonszenvem rendkívüli mértékben föl lévén