Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Tomašić könyve a horvát királyság államjogáról 641

648 dk. karácsonyi jános. ződés (uzajamni ugovor) és nem nemzetközi (medjunarodnapravni) .szerződés lebegett szeme előtt. — Azonban, mint már kifejtettük, nemhogy Tomasic-nak, de még a toldalék készítőjének sincs igaza, mert hiszen az egész toldalék csak a XIV. századbeli horvátok óhajtása vagy követelése, mert hogyan lenne a szerződés névre érdemes olyan irat, a melyet csak az egyik fél ír alá, a másik pedig sohase látta ? ! Azon tétel igazolására, hogy a horvát királyság egészen független marad a magyar királyságtól, hivatkozik Tomasic arra, hogy Kálmán király egyedül a horvátországi ügyekben használja a horvát és dalmát királyi czímet, a magyar ügyekben ellenben csak a »rex Ungariae vagy Ungarorum« czímmel él. Ez, még ha úgy volna is, nem bizonyít semmit, mert »in maiori continetur minus« a nagyobban (a magyar király czímében) bennefoglaltatik a kisebb (a dalmát és horvát királyi czím). Tomasié tételét csak az bizonyítaná, ha Kálmánt a dalmát és horvát ügyekben csupán »Dalmatiae atque Croatiae rex«-nek neveznék. Azonban teljesen ellenkezőleg Brazza város kanczelláriája 1111-ben csupán horvát ügyben így czímezi Kálmánt : »Regnante domino nostro serenissimo Colomano rege Hungarie et in spiritualibus dominante venerabili viro Crescentio archiepiscopo Spalati« (Cod. Dip. Croatiae, Daim, et Slav. II. 21) II. Incze pápa kanczelláriája is 1139-ben azt írja, hogy a spalatoi érsek ügyében »Bela rex Hungarie pro te multoties apud sedem apostolicam intercessit«. (U. о. II. 48.) E kettő egészen lerontja Tomasic tételét, mert ha a horvát királyság teljesen független lett volna a magyar királyságtól, nem lett volna szabad horvát ügyben őt csak mint magyar királyt emlegetni. Világos tehát, hogy Horvát- és Dalmátországoknak Magyarországhoz való viszonyát teljesen híven írja le az a franczia államférfiú, a ki 1186-ban így értesíti a franczia királyi udvart : »In regno Bele regis sunt he terre : Ungaria, caput regni, Croacia, Dalmatia et Rama.« (Fejér : Cod. Dip. II. 217. Facsimile-j ét 1. III. Béla király emlékezete. 139.) Ha Magyarország a feje Béla király birodalmának, akkor világos, hogy Horvátország, Dalmáczia és Ráma csak alárendelt tagok. Maga ellen beszél Tomasic, midőn II. Gyécse és Imre királyok leveleiből e részeket idézi a külön horvát királyság bizonyítására : »Si aliquis per regnum meum vestrorum civium negotia exercuerit mihi nullum tributum persolvat«. »Si quis extraneus de regno nostro vel aliunde . . . fugiens ... ad civitatem vestram«, mert lia külön királyság lett volna Horvátország, akkor a királyi