Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Tomašić könyve a horvát királyság államjogáról 641

642 dr. karácsonyi jános. 1. A horvát nemzet megválasztja Kálmánt és az ő utódait az elsőszülöttség rendje szerint a maga királyává mint horvátdalmát királyt. 2. A horvát nemzet nem mint leigázott, hanem önként fogadja el az új uralkodóházat, de összes birtokait teljes épségükben meg fogja tartani. 3. A horvát királyság egészen független marad a magyar királyságtól s a horvát nemzet megmarad politikai értelemben vett külön nemzetnek. 4. A királynak meg kell magát külön koronáztatnia horvát királylyá és esküvel fogadnia, hogy megtartja a királyság szabadalmait. 5. A horvát királyság ügyeit a királynak a horvát országgyűlésen kell elintéznie. 6. A horvát királyság továbbra is meg fogja tartani a maga külön törvényeit mind a világi, mind az egyházi ügyekben és a maga külön (pénzügyi) háztartását. 7. A horvát nemzet nem köteles háborúba menni, kivéve ha saját honának érdekéről van szó. No nem hiába, hogy évszázadok óta virágzott Horvát- és Dalmátországokban az oklevélhamisítás, nem hiába koholtak ott egész hamis krónikákat, nem hiába onnan származnak Skalich Pál és Tomkó János, de ime láthatók is ennek a roppant sok történetrontó munkálkodásnak férges gyümölcsei Tomasic itt felállított (sajnos, nem egyedül tőle származott és hirdetett) tételeiben. Tomasic ugyan mindjárt minden tétel után hivatkozik bizonyítékokra, de e bizonyítékok vagy hamisítványok, vagy nem odavágok. — Nevezetesen hivatkozik: a) a trauiak 1108-iki kiváltságlevelére. bj Tamás főesperest memorialéjára. c) A zárai apáczák 1102-re tett szabadalomlevelére. d) A Subich nembeli Marmogna-nak állítólag adott s a Zrinyi-levéltárban levő levélre. e) Kálmánnak a zárai gyűlésen esküvel tett Ígéretéről szóló egykorú följegyzésre. f) Ordelafío Faledro velenczei dózse 1118-ik esküjére. g) A trauiaknak II. Gyécsétől 1142-ben és Imrétől 1197-ben adott kiváltságlevelekre. Ezek közül azonban Tamás főesperes memorialéja először is nem Tamás főesperesté. Krsnjavi Izidor kimutatta és a zágrábi Vjestnik zemabjskog arkiva II. évf. 134. 1. után közölt 4 fac-simileből mindenki láthatja, hogy ez állítólagos memoriale, helyesen az ő memoriale-nak is nevezett História Salonitanahoz fűzött