Századok – 1910

Értekezések - REISZIG EDE: A János-lovagok Sopronban. - II. és befejező közlemény 633

a jános-lovagok sopronban. 637 jöhettek lovagok, mert Malta megszállása a lovagrend összes fegyveres erejét igénybe vette. így azután a lovagrend magyarországi birtokai legnagyobbrészt, mindaddig, míg a törökök, vagy pedig a világiak el nem foglalták, a rend lelkészkedő tagjainak vagy világi papoknak haszonélvezetébe kerültek. Ugyan találunk még a XVI—XVII. században is hazánkban éppen a soproni rendház javadalmainak élvezetében egyes rendtagokat, a kiket az egykorú feljegyzések kereszteseknek vagy keresztes lovagoknak neveznek, de ezeknek rendi minőségét ama korszak zavaros vallási és társadalmi viszonyainál fogva is rendkívül bajos megállapítani. Az egykorú feljegyzések szerint 1526-ban a soproni ház élén Pacha (Pasche) János presbyter cruciger (a rend lelkészkedő tagja) állott, a ki egyszersmind plébánosként is említtetik. Valószínűleg egy személy azon Patha Jánossal, a kinek Lanius Kristóf 1535-ben a soproni lovagház közelében levő kertjét elajándékozta ; mikor később ezt a kertet a város házépítés czéljaira fel akarta használni, Miksa király 1564-ben a Jánoslovagrendnek visszaadatni rendelte. Patha János után világi papok birtokába került a praeceptorátus, mely ettől kezdve csupán javadalommá lett. A javadalom haszonélvezői közt 1540-ben Graf Péter, 1542-ben István, 1545—51-ben Benedek esperes említtetnek.1 1551-ben Dalmady Sebestyént, a székesfehérvári praeceptort (1524—51) találjuk a soproni javadalom (crucigeratus) birtokában, a ki Székesfehérvárnak 1543-ban a törökök által történt elfoglalása után a lovagház hiteleshelyi levéltárával együtt Pozsonyba költözött, majd 1551-ben a soproni javadalom haszonélvezetébe lépett. Mikor Dalmady Sebestyén a soproni praeceptorátust birtokába vette, már csak Bő és Keresztény maradtak meg az egykori tartozékokból. E birtokok közül Keresztény, mely már 1500-ban is mint puszta említtetik, nem sok jövedelmet hajthatott, egyedül Bő helységből volt a praeceptornak bevétele, de ez is felette ingadozó volt, mert a XVI. századbeli adóösszeírások szerint nagyon változott a portáinak száma. 1536-ban például összeírtak 1 portát, 1543-ban 18-at, 1544-ben 14-et, de három portáról a lakosok elköltöztek, 1546-ban 16-ot és 1548-ban 18-at. 2 1 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VIII. Vándorgyűlésének Munkálatai. Pest, 1861. 2 Orsz. Levéltár : Diealis Conseriptiók. Sopron vármegye.