Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - II. és befejező közlemény 617

€32 dk. váczy jános. — br. wesselényi miklós ifjú kora. hogy »kevesebb kára ne legyen ő felségének a magyarországi engedetlenségből, mint az erdélyi engedelmességből«. Wesselényi élénk figyelemmel kíséri a vármegyék ellenállását s elhatározza, hogy részt vesz a Zemplén vármegye közgyűlésén, a mely 1823 aug. 18-dikára van hirdetve. Egész lelkével a küzdelemhez szít, s a nemzeti jogok védelme harczra termett egyéniségét teljesen magával ragadja, mintha érezné, hogy a jövőben neki kell hasonló küzdelmet vezérelnie. Meg is jelenik b. Bánfíy Lászlóval együtt Sátoraljaújhelyen s tanúja a »rettenetes zajú gyűlésnek«, a melyben a rendek még Lónyay Gábor kir. biztos belépte előtt elhatározzák, hogy a május 21-diki végzésökhöz, a mely szerint a vármegye tisztviselői a rendekkel együtt tartanak s újabb feliratot küldenek a királyhoz, a nádorhoz és az országbíróhoz, továbbra is állhatatosan ragaszkodnak. Kinyilatkoztatják, hogy a tisztviselők hazafiságán meg kell törnie az erőszaknak ; ha a kir. biztos megjelenik, mindnyájan elhagyják a termet. Már huzamos ideig tanácskoznak a rendek, midőn Lónyay hívás nélkül a terembe lép. Szörnyű lárma fogadja ; Caraffának, Eötvösnek, hazaárulónak, hunczutnak kiáltozzák. Lónyay halálsápadtan közeledik székéhez, s álla úgy vaczog, mint ha a hideg rázná. A rendek körülfogják, s bár az első alispán, Szemere István, félrehúzza székét, hogy a kir. biztosnak helyet engedjen, Lónyay László útját állja, mire a kir. biztos csak ennyit mond : »Solválom a sessiót« s azzal távozik.1 Vájjon Wesselényi felszólal-e itt a gyűlésen, mint a hogy Széchenyi hallja, kétséges. Abból, hogy Kazinczy csupán jelenlétét említi, azt kell következtetnünk, hogy csak néma tanúja volt a történteknek. De az is lehet, hogy Kazinczy készakarva hallgatja el a valóságot, nem akarván esetleg Wesselényi jövőjének ártani. Bécsbe úgy jut el a hír, hogy Wesselényi is részt vesz a vitában, s e miatt nevét a fekete könyvbe írják, s Metternich már ezért elveszettnek tartja. 2 Innentől fogva Wesselényi a magyarországi eseményeknek nemcsak távoli szemlélője, hanem egész élete összeforr az átalakúló nemzet sorsával. Ott látjuk az 1825- -7-diki országgyűlésen, 1 Kaz. F. Lev. U. o. 393—4. 1. a Széchenyi naplói ; 326. 1.